Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

V. Kápolnás Mária: Tolna megyei adatok az 1949–1956-os évek egyéni paraszti gazdálkodásához

9.Táblázat: Traktorral rendelkező személyek száma gazdaságok nagyságcsoportjai szerint « ' Gazdaság TraktorEbből.. . traktora van CséplőgépEbből.. . cséplőgépe van nagyságtulajdonosok 1 2 3 és több tulajdonosok 1 2 3 és több csoport száma száma 0-1 kh 24 21 2 1 34 32 1 1 1-3 kh 39 37 2 — 58 55 2 1 3-5 kh 34 29 5 — 35 32 3 — 5-10 kh 54 38 11 5 50 42 7 1 10-15 kh 36 29 6 1 53 52 1 — 15-20 kh 22 20 — 2 20 19 1 _ 20-25 kh 16 16 — — 28 26 2 — 25-35 kh 19 15 3 1 15 15 _ — 35-50 kh 10 10 — 8 8 — — 50-100 kh 16 16 _ — 14 14 _ — 100-nál nagyobb 5 5 6 6 Összesen: 275 236 29 10 321 301 17 3 Gazdaságnélküliek: 64 56 6 2 84 76 5 3 Mindösszesen: 339 292 35 12 405 377 22 6 % 100,0 86,2 10,3 3,5 100,0 93,1 5,4 1,5 döntően bérmunka végzésére használták. így a paraszti birtokok géppel való ellátottsága rosszabb annál, mint amit az átlagszámok mutatnak. Azt a tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1949-ben a megye földterületének mindössze 7,2%-a volt szövetkezeti és állami tulajdonban. így azt állapíthatjuk meg, hogy gépesítettség szempontjából a szövetkezetek jobban ellátottak. A további fejlődést a gépállomások megerősödése, és az egyéni tulajdonosok géptől való megszabadulása - mint jellemző tendencia - határozta meg. 1949-ben már nagy tömegű gépfelajánlással találkozhatunk. Ennek az volt az oka, hogy aki cséplőgéppel vagy nagyobb munkagéppel rendelkezett, a törvény értelmében kizsákmányolónak minősült, és így rá is vonatkoztak a korlátozó intézkedések. A felajánlott gépeket viszont nem mindig fogadták el; csak azokat, melyek a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmasak voltak. Ezek a modernebb típusú, működőképes, alkatrész-utánpótlással rendelkező traktorok és cséplőgépek. Ilyen gépek felajánlása érdekében sokszor kényszert alkalmaztak, ha a papírforma szerint a tulajdonosok „önként, ellenszolgáltatás nélkül" ajánlották is fel azokat. A régi, elavult típusokra a gépállomásoknak nem volt szükségük, mert folyamatos üzemeltetésük nem volt biztosítható. így ezeket egyéni gazdálkodásra alkalmasnak nyilvánították, s a tulajdonosokat kötelezték kijavíttatásukra. Előfordult olyan, hogy korábban már ronccsá nyilvánított munkagépeket is köteleztek kijavításra, mert a minisztériumi utasítás szerint „ilyen sok" (26 db) gépet nem lehet ronccsá nyilvánítani. A kijavítathatatlan, használhatatlan gépek tulajdonosai számára nagy terhet jelentettek ezek a valamikori „segédeszközök". Ha a gépeket nem javították ki, büntetéseket róttak ki rájuk, így még nehezebben 'tudtak anyagi fedezetet biztosítani a javíttatásra. 111949. évi népszámlálás: 2. Mezőgazdasági eredmények, 372