Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz
nai szerb tanító szintén elégedett volt; Grábócon, Alsónánán és Szálkán is csak az a probléma, hogy a lakosok nem hajlandók felvágni az uradalom által adott fát. A bátaszéki szerb tanító viszont fizetését nem kapja rendszeresen. A főszolgabírók feladata a kontraktusok állandó szigorú ellenőrzése 72 . 1823. október 31-én FejérGyörgy, a győri tankerület főigazgatója levélben figyelmeztette a megyét, hogy a helytartótanács már több mint tíz évvel ezelőtt elrendelte: szerezzenek megfelelő lakást a bonyhádi zsidó mesternek, és fizetését is javítsák meg 50 forinttal. A kiküldött főszolgabírójelentéséből kiderül, hogy a lakásprobléma időközben megoldódott, a fizetést pedig 1824-től fogják 50 forinttal megtoldani. A tanító ugyan visszamenőleg is kérte, ezt azonban már nem teljesítették 73 . A következő évek leggyakoribb problémáját még mindig a tanítók fizetésének rendezése jelentette. Különösen sürgőssé vált a rendezés a rác iskolák esetében. 1833. október 15-én ezeknek az iskoláknak főfelügyelője kérte a megyét, hogy azokat a „rendetlenségeket, melyek a tanítók fizetési módjában fennállnak, minél előbb szüntessék meg." Valamint: „keményen" parancsolják meg a községeknek, „hogy a Tanítóknak készpénzben, és termesztésekben (:deputatum:) kiszabott szerződési haszonvételeik az adófelosztás kulcsa szerint, mely mindenütt esztendőnként megtetetni szokott, most azonnal, és j övendőre mindig és felmenthetetlenül felvétessék, és így mi nden egyes adózóra esett részt ugyanazon Beszedővel, aki az adóbeli mennyiséget beszedi, akármelly vallásbeli legyenis, az öszveszedi s a Tanítót a Helységnek Házipénztárából" minden harmadik hónapban kifizetni köteles legyen. (Eddig a tanítók maguk szedték be járandóságukat, ami sok félreértés és bonyodalom kiindulópontja volt.) Útmutatást ad a szerződés megkötéséhez is, felsorolva azokat a tételeket, melyek az iskolaügy rendbentartásához szükséges összegek és termények mennyiségét alkotják. A saját hagyományaihoz híven a közgyűlés bizottság kiküldését határozta el. „Ne hogy figyelmeket... akármelly környülállás is ki kerülje...", a kiküldött nemesek mellett bevonták a bizottságba a bátaszéki görögkeleti iskola igazgatóját, valamint a grábóci archimandritát, a klastrom vezetőjét is 74 . A vizsgálat eredményét Csupics Dániel, a grábóci klastrom archimandritája összegezte. Levelének első felében a tanítók helyzetét elemzi, mely szerinte sem irigylésre méltó. „Legszegényebb és legrendetlenebb állapotban forognak és nyomorognak- írja a jelentés-, még a „közönséges béres Szolgák" és a helységek „Marha Pásztorai" 75 is különb helyzetben vannak. Majd javaslatokat tesz a megoldás módjaira: a kontraktusok javítása, azok szigorú betartása; új iskolaépületek felállítása; földesurak hathatósabb támogatása stb. Ajavaslatot a közgyűlés elfogadta, és felszólította a főszolgabírákat a földesurakkal való tárgyalásokra. A tárgyalások azonnal meg is kezdődtek, igaz, nem sok eredménnyel. Döry Gábor jelentette, hogy még semmi választ nem kapott. Dunaföldváron ugyan „az új fizetés módja életbe hozatott", viszont az uradalom itt sem válaszolta megkeresésre; az ügy még 1836-ban sem tisztázódott a földesúrral 76 . A görögkeleti vallást követő helységek lakói is folyamodtak a megyéhez tanítóik fizetésének megjavítása érdekében, kérve ehhez a földesurak segítségét. Hosszan elhúzódó tárgyalások és a megye erélyesebb fellépése után a földesurak hajlandók voltak támogatást nyújtani a tanítók eltartásához és az iskolai épületek karbantartásához 77 . A másik fő probléma az iskolafenntartók (általában az egyházközségek) és a tanítók közti ellentétek, nézeteltérések elsimítása volt. Csak egy ilyen esetet idézünk részletesen, a többi ügy is hasonlóképpen alakult. Az alsónánai rác tanító, Stephanovits János panaszkodik a községre, mert fizetését nemcsak az 1834. évi új szerződés szerint nem fizetik meg, hanem annak folyósítását végképp megtagadták. Az ügy kivizsgálására és eligazítására Döry Gábor főszolgabírót küldték ki, aki jelentette, „hogy a lakosok a szerződött fizetést megadni igenis készek, de ennek újabb rendelés szerinti felemelésére magokat elégtelenek(ne)k látják." Ugyanakkor a község is levelet intézett a megyéhez, és tanítójukra panaszkodtak. Szerintük nem törődik gyermekeikkel, állandóan pécsváradi szöllejében tartózkodik, és télen is csak heti két napot tanít. Ekkor sem a megszabott bérért, hanem megkívánja, hogy tanítványai ajándékot vigyenek neki (babot, lencsét, tojást stb.). Ezért esedeznek, „hogy az illető Tekintetes Oskolai Kormánynál egy alkalmatos, jó erköltsü, taníttani tudó és akaró s minden kötelességeiben híven eljáró Oskolai Taníttónak Árva" iskolájukba való küldését elérjék. A helyszínre kiszálló főszolgabíró a tanítónak adott igazat jelentésében bizonyította, hogy a vádak alaptalanok, s ezt az iskola felügyelője, a grábóci archimandrita is igazolta 78 . Jellemző az ügy további alakulása. A következő év - 1837 -februárjában a tanító ismét panaszkodik. (Levelének stílusa és fogalmazása kissé zavaros, nyilván nem a legtökéletesebben sajátította el a magyar nyelvet.) Afalu lakóiról írja: „... miólta Ki adták a „vármegye" jobbítását, attól az időtől fogva el késztetik" a főszolgabírák előtt mondani, „ök, Magyarok lesznek Muszkábó", viszont amikor látták, hogy ez a huncutság nem használ, gorombáskodni kezdtek, kővel dobálták, végül lakásából is kizavarták" ezek tsak embereket boldondaval tesznek, a Directiatól Mestert 72TmL. Közgy. ir. 1822. Lajstr. 3.126. 73TmL. 1823. jkv. 2369.; 1824. Lajstr. 3.92; 1824. Lajstr. 3.67. 74TmL. 1833. jkv. 3078. 75TmL. Közgy. ir. 1823. Lajstr. 893. 76TmL. 1834. jkv. 564; 1200; 1511; 2718; 1837. jkv. 788; 1702; 2773. 77TmL. Közgy. ir. 1834. Lajstr. 552; 1837. jkv. 519; 1725; 2942; 1837. Lajstr. 253. 78TmL. Közgy. ir. 1836. Lajstr. 834; 1836. jkv. 1373; 1986; 2903; 2435; 3091. 348
