Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz
Agimnázium és a nemzeti iskola épületének összekapcsolása ügyében történt le- és feliratok tömege, tanácskozások, bizottságok kiküldése csak gátolta az iskola építésének folytatását. Végül az uradalom megunta e huzavonát, és 1818-ban ismételten hozzákezdett az építkezésekhez. Ekkor már nem a gimnázium okozott problémát, hanem az, hogy időközben a megye vezetői rájöttek: az építkezés helyét nem a legszerencsésebben választották meg. „Mivel éppen Curiális Házunkhoz sőttaz sok költséggel épült nagy templomhoz közel lévén, a Tűz esetére mind a kettőre veszedelmes; - írták a helytartótanácshoz küldött kérvényükben 1819-ben - valamint a Tanuló Ifjúságnak zsinatolása az dolgozó Tisztviselőinknek alkalmatlan, úgy szinte az Raboknak lármás zörgése, büntetések alkalmatosságával, azoknak jajgatása, az Ifjak figyelmeket az Tanulástól elvonnja, és mivel ezen Iskolai Épület tetemes Költségekben álló megyebéli Curiális Házunknak kilátását is elveszi' S0 Ezért a közgyűlés levélben kérte a helytartótanácstól, hogy az iskolát másutt építhessék fel, helye pedig maradjon üres térség, ami kiemeli a templom és a megyeháza épületét. Ügyük előmozdítása érdekében még József főherceg nádorra is hivatkoztak, ki 1813-ban Szekszárdon jártában elismerte, hogy az épületet nem a legmegfelelőbb helyen kezdték el építeni. A helytartótanács nem járult hozzá az áthelyezéshez, az iskola tehát felépült, s 1821-ben megkezdődött benne a tanítás? 1 Már 1845-ben azonban minőségi problémákjelentkeztek. A közgyűlés - konzultálva a város vezetőivel - ismételten a helytartótanácshoz fordult az áthelyezés érdekében, telket is javasoltak az új épületnek, sőt anyagi támogatást is ígértek. A központi kormányzat most sem tett eleget a kérésnek, hivatkozva az áttelepítéshez szükséges nagy anyagi erőfeszítésekre. A rendek e döntést tudomásul vették, és kiküldték Moravchik András főszolgabírót az épület állapotának felülvizsgálatára. A következő közgyűlésen olvasta feljelentését, mely szerint „ezen Oskolaház padlásának farazatán lévő horog, vagy is Kapotsfák egészlen" megroskadtak „számtalan duczok és támasztékok tartják fenn tetejét anélkül mégis, hogy oda illesztésük által a tanuló ifjúságot naponta életveszedelemmel fenyegető baj eltávolítva, vagy meggátolva lenne.. . ;>2 " Ajelentés meghallgatása után a megdöbbent nemesek ismételten kiküldték az említett főszolgabírót a helyzet tüzetes elemzésére, felmérésére, aki visszatérte után a következőképpen összegezte tapasztalatait: „a Külső falak több helyütt tetemesen" megrepedeztek, a mennyezet annyira lehajlott, hogy „öszve omlásuk miatti félelmökben több szülők gyermekeiket az oskolákbul magukhoz vissza vették és taníttatásukról ön házaikban" gondoskodnak. Ezek után a nemesi közönség úgy határozott, hogy a gyermekeket biztonságosabb helyen kell elhelyezni, és felajánlottak erre a célra a városházán két szobát. 1845. december 18-án jelentette Martin Antal bíró, hogy a gyerekeket sikerült elhelyezni különböző magánházaknál, mely épületek közel vannak a templomhoz, és minden szükséges felszereléssel ellátták azokat 53 . Az 1846. évi összeírás is megjegyzi az épületről, hogy roskadt, az udvar kicsi, a gyerekek magánházaknál tanulnak, az egész telekből csak a kert hasznosítható, amit a tanítók meg is művelnek 54 . Az épületet még ezek után sem bontották le. Pár évi helyreállító munka után újra tanítottak benne; toldozgattak-foldozgattak, majd az eredetileg földszintes épületet átépítve, az alapokat megerősítve emeletet húztak rá. Végleges lebontására csak 1978 őszén került sor. A megye többi helységében sem igen javult az iskolaépületek állapota és belső felszereltsége. Az 1816. évi pilisi egyházrajz szerint: „Az Oskola épülete a kártékony férgek és az Árvíz árja miatt romladozott Teteje Náddal való Reparáltatást kíván, elég tágas a most feljáró gyermekek számához képest 55 ." Az iskola a templom és a prédikátor lakásával egy udvarban állott, csak 1865-ben emeltek iskolaépületet a szomszédos telken, addig a meglévőt próbálták gyakori munkával rendben tartani. Az épületről 1846-ban a főszolgabíró mindössze annyitjegyzett fel, hogy „meglehetős". E szűkszavú megállapítás sok mindent takarhat, ma már igen kevés viszonyítási alapunk van a szó valóságtartalmának megítéléséhez 56 . Alsónyéken 1789-ben még nem volt probléma az iskola épületével, csak a belső felszerelés hiányosságaira panaszkodott a tanító S7 . Az 1816. évi egyházrajz szerint viszont már romladozó állapotban volt az iskola és a mesteri lak, de az eklézsia újat igyekezett építtetni. A református egyház kurátorának számadásaiból kiderül, hogy az új iskolaépület 1836-37-ben készült el. A falu lakóinak „társadalmi munkája" mellett a következő számlát kellett még kifizetni az eklézsia pénztárából: forint krajcár „Az Oskolaházhoz Bajánn egy talpat vettem 35 Akkor az útiköltség ment 51 Az Oskolát vickliző németeknek fizettem 11 SOTmL. Közgy. ir. 1819. Lajstr. 3.80; 1845. Lajstr. 683. 5iTmL. Közgy. ir. 1819. Lajstr. 3.80; 1845. Lajstr. 683. 52TmL. 1845. jkv. 1210; 1845. jkv. 2068. 53TmL. Közgy. ir. 1845. Lajstr. 1330; 1845. jkv. 3465. 54TmL. Közgy. ir. 1846. Lajstr. 237. 55 A sárpilisi ref. egyház feljegyzései. 56TmL. Közgy. ir. 1846. Lajstr. 237. 57TmL. Vegyes Összeírások 1789. Ö. 459. 343
