Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Einige Bieträge zur Frauentracht der Landschaft Sárköz
kaját. Figyelembe vette a helyi körülményeket és világosan látta, hogy azokat egykönnyen megjavítani nem lehet. Megértette, hogy az adott viszonyok között a szülőknek gyermekeikre szükségük van a gazdasági munkában, főleg az állatok legeltetésében, és korán el kell sajátítaniuk a föld megművelésének munkáit. Ezért úgy rendelkezett, hogy az iskolai tanítást a téli hónapokra kell korlátozni, ezekben a hónapokban kell a gyerekeket pontos iskolalátogatásra szorítani, a nyári hónapokban felmentést kaphatnak. Viszont a tanítók, hogy a megfelelő eredményt elérhessék, a téli időben a tanítási napokat és órákat a legszigorúbban tartsák be. Az iskolai munka ilyenkor a legfontosabb, alá kell rendelni akár az egyházi, akár a polgári foglalatosságokat. E rendelkezés szerint minden iskolában, még a legkisebb falusiban is, három osztályt kell indítani. Az egyik fejezet szemléletesen írja le az iskolák mindennapi életét. Az iskolaharang adta meg a jelet reggel hét órakor. Ez még csak a figyelmeztető csengetés, a tanulóknak ekkorra kellett megérkezniük az iskolába, majd a második jelre közösen a templomba vonultak meghallgatni a reggeli misét. Utána kezdődött a tanítás. Az egyes tantárgyakat meghatározott sorrendben tanította a mester, délelőtt 3, délután 2 órán át. Hét közben csak szerda és szombat délután nem volt tanítás. A tanítás módjára is kioktatja a tanítókat: az első két osztályban elég az „ABC-könyv a falusi oskolák számára", harmadikban azonban nagyobb alfabetikus könyvet használjanak. A tanítás végén a tanító beírja a naplóba a jelenlévők neveit, és havonta ellenőrzi a mulasztásokat. A tanév a tavaszi gazdasági munkák kezdetén nyilvános vizsgával zárult 16 . Ez a szabályzat végrehajtja a Ratio rendelkezéseit, alkalmazza azokat a helyi viszonyokhoz, egyes rendelkezéseiben viszont úttörő: megelőzi a központi intézkedéseket. (Hogy a tanítók járandóságát a községi elöljárók szedjék be, csak 1863-ban rendelte el a helytartótanács, és az iskolagondnokok alkalmazása is ekkor válik országosan kötelezővé!) A vallásoktatás szélesebb elvi alapjait meghatározta a Ratio; a gyakorlati megvalósításra, a kisebb területekre - püspökségekre - való lebontásra, az elvi keretek reális tartalommal való megtöltésére látunk példát ebben a rendelkezésben. Az iskolai tananyag központi részét a vallásoktatás képezte, melyet - közösen - a lelkész és a tanító magyarázott. A tanulók mindennapi élete szorosan összefonódott a vallással, hisz a hét minden napján reggeli misén vettek részt, az értelmesebbek ministráltak is, a misén kívül az iskolai oktatás is imával és énekléssel kezdődött. Scitovszky püspök igen komolyan vette a gyerekek iskolába járatását. Ennek érdekében levelet intézett Tolna megye nemesi közönségéhez, melyben támogatásukat kérte az iskolamulasztás fő okának tekintett egyéni legeltetési rendszer megszüntetése érdekében. A megye azonnal válaszolt, megköszönvén a gondoskodást, kifejtették, hogy a már eddig hozott intézkedéseknek szigorúbban fognak érvényt szerezni' 7 . A tanítóképzést is felkarolta. Olyan rendelkezéseket adott ki, hogy a képzőbe csak azokat lehet felvenni, akik elvégezték a grammatikai osztályokat, mert a tapasztalatok szerint a csak elemi iskolákban szerzett ismeretek kevésnek bizonyultak a képzőben tanítandó anyag megértéséhez 18 . Az új tanügyi szabályzat rendelkezéseinek értelmében 1845-ben Scitovszky püspök elrendelte az elemi iskolákban a hittanon és az eddig tanított egyéb tárgyakon kívül természetrajzot (a nálunk ismert és termesztett növények ismeretét) is tanítsák, hogy a gyerekek meg tudják különböztetni a hasznos növényeket a károsaktól. Azonkívül a gyümölcsfák ültetését, léBlandl: i. m. 208-211.; Lásd még: Mészáros István: A népiskolák reformkori tanévbeosztása a pécsi egyházmegyében. Vigília 1980. 3. szám. 194-199. nTmL. Közgy. ir. 1840. Lajstr. 1048. és 1840 jkv. 3407. \%Blandl:'\. m. 211. 334
