Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

G. Vámos Mária: Néhány adalék a sárközi női viselet alakulásához

6. kép: Sárközi házaspár ünnepi viseletben, századforduló körüli műtermi felvételen Hasonló a helyzet a főkötővel. Aki nem viselte szívesen, az esküvő után 2-3 évre elhagyta, tekintet nélkül arra, hogy született-e családja vagy nem. Aki meg szerette, az - bár keskenyebb hímmel - de idős korában is felrakta. Változott a leányok fejviselete, a hármas bársony is. Az I. világháború után a harmadikat - a nagybársonyt - már nem rakták fel. Ezáltal állandósult a középső bársony viselése az alacsony, kis rózsás bársony rovására. Ez utóbbinak még az emléke sem él, csak a legidősebb korosztály emlékezetében. Ahol máig megvan és sokáig hordták is, az a sárközi viseletcsoporthoz tartozó Váralja, itt gyöngyöspártának nevezték (7. kép). Ami az idők múlásával változatlan maradt, az a színszimbolika. Piros a viselete, illetve ez a szín uralkodik az eladó leány, a fiatal menyecske és menyecske ruházatán, 40 éven túl zöld, kék, bordó és barna színek sötétebb árnyalatai dominálnak, az öregasszonyok tiszta fe324