Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Néhány adalék a sárközi női viselet alakulásához
néki 30 . Garay János 1833-ból tudósít arról, hogy a nők a nagy télben ködmönt öltenek magukra 31 . Ezek a ködmönök hímzettek és bőrrátétesek voltak, Fél Eáit szerint szekszárdi szűcsök készítették őket 32 . A lakosság minden bizonnyal nagy előszeretettel használta a bőrholmikat, ezt bizonyítja az is, hogy 1850-ben egy Blasz János nevezetű izraelita bonyhádi szűcsmester telepszik le a faluban 33 . A sárközi ködmönök legnagyobb része rövid derekú volt 34 , „...az meg uan vót, hogy itt vót a dereka e, mingyá a mejje alatt 35 ." Századunk elején az idősebb korosztály még hordta. Mégpedig úgy, hogy a selyemkendőt megkötötték a szokott módon - a mellen keresztülvéve, hátul a deréktájon - és rávették a ködment. Nem általánosítható az az egyetlen adat, miszerint a ködmönt eltemették gazdájával: „Egyiket a feje alá tettük, a másikat meg e'húztuk a koporsóba 36 . Bajkó. Fél Edit szerint a bajkó „fekete posztóból, klottból, selyemből készült, erősen kivágott, gallér nélküli ujjas, rövid derekú kabátféle. Vattával van bélelve. Elöl gombok csukják. Díszíteni ujjait szokták gyönggyel és selyemszalagokkal 37 ." Kovàch Aladár bajkóról nem ejt szót, a ködmön után rögtön a különböző kendők tárgyalására tér át. KreszMária saját véleménye szerint sem lát tisztán a különböző ujjasok között 38 . Az általunk gyűjtött anyag bajkója nagyjából egészéből megegyezik a Fél Edit által leírtakkal, legfeljebb tárgyalása egy kicsit aprólékosabb, részletezőbb. Nem volt általánosan használt ruhanemű, néhány asszonynak készített a bajkó csináló Öcsényben 1910 körül bajkót, egy-egy mázsa búzáért 87 éves adatközlőm szerint: Olyan fodros vót háttu. Ere elő már nem vót annyi fodra, egész sima vót. Selyöm vót, aztán bárson vót a dissze. Fekete bárson, meg az ujján is. Bélése meg, mind a kábátoknak szók lenni. Vastag vót ám, mer ki vót tömve valami vatelinne... (-Volt-e neki piros szegélye?) Vót ám, meg kívü is. (-Gyöngyözve volt-e?) Hát ilyen öregeknek (középkorú asszonyokról van szó) má nem. (-Fiatalok is hordták?) Nem. Csak űk. Nem tudom hányan csináltattak egyszerre 39 . Röpi. Fél Edit 40 és Kovách Aladár 41 véleménye megegyezik abban, hogy ez a ruhadarab szorította ki a használatból a bőinget. Abban viszont már különbözik megállapításuk, hogy a röpi alá vettek-e szűk ujjú inget vagy sem. Fél Edit szerint igen, Kovách Aladár szerint viszont „a meztelen testen éppen úgy felső mint alsó öltözék darab ... 4? " Szóbeli gyűjtéseink, valamint a fellelhető régi családi fotók áttekintése Fél Edit véleményét igazolják. Nem lehet viszont egyértelműen megállapítani, hogy a röpit általában a kötény felett vagy alatt, illetve a szoknyába belekötve viselték-e. Úgy tűnik, a nagy ünneplő viselésekor a selyemkendők alatt a röpit szoknyán és kötényen kívül, szorítkóval - övvel - viselték. Közvasárnapokon a kötény alá tették, és csak ritkán találkozunk azzal az esettel, hogy a röpit a szoknyába kötötték volna. Idők folyamán változott a röpi szabása is. Kb. 1880-1900 körül sima, egyenes vagy testhezálló röpiket készítettek. Ezután jött divatba a franciás röpi, mely lényegében egy teil-szabású ruhadarabot jelent. Hogyha nem fehér, magukszőtte anyagból készült a röpi, akkor jobbára arra törekedtek, hogy az a szoknya anyagával megegyezzék. A tárgyalt viseletdarabot megjelenése után még 30 Testamentum. 1817/57. BÁM. NA 374-77. 96. 31 Garay János, 1833. 25-26. 32Fé/Edit, 1950. 16. 33 SZÁL. Decs község tanácsülési végzések jegyzőkönyve. 1850. 34 Malonyay Dezső, 1912. 170. 35 Saját gyűjtés. BÀM. NA 481-77. 8. 36 Saját gyűjtés. BÁM. NA 481-77. 8. 37Fél Edit, 1950. 17.; Magyar Néprajzi Lexikon I. 189. 38 Kresz Mária, 1912. 81. 39Saját gyűjtés. BAM. NA 481-77. 33. 4<jF(?/Edit, 1950. 17. 4\ Kovách Aladár, 1907.82. nKovách Aladár, 1907. 82. 319
