Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Néhány adalék a sárközi női viselet alakulásához
a., Egy pár csizma, mellynek ára 7fvtó b., Egy pár bakkancs *-> *w — 50 xr. c, Egy keszkenyő ^ /u 3f30xr. d., Egy selyem puruszka ~ ~ 5 f 15 xr. e., Egy szőr szoknya w ^ 5 f 15 xr. f., Három pamuth ümög<v *n 6fg., Egy pár főkötő ~ ^ 4fl5xr. h., Három font Len öszvessen 32 f 5 xr." 16 Az erdélyi Mezőségen mindmáig szőrszoknyának nevezik a maguk szőtte gyapjú szoknyát 17 . Minden valószínűség szerint a korcba tűzött szoknya, illetve ezen szokás utolsó emlékét őrzik az alábbbi mondatok, melyeket éppen ezért tartunk méltónak a szó szerinti közlésre. Csak áztat láttam én a szomszédunkba, hogy itten (ti. elöl a szoknya alján) ennyire (egy kisebb araszra) fő vót várva az eleje. Csak ennyire. Aztán akkor a pöndöle meg kiláccott, mer' az meg oan hosszú vót, hogy kiláccott. (Hányban látta ezt?) Hát mikó ferhőmentem. Kilencbe. Ezerkilencszázkilenc. (- Mennyi idős volt akkor az az asszony, aki így viselte a szoknyáját?) hát löhetött oan 75-80 éves körű. (- Kötény volt-e elibe kötve?) Igen. A kötény nem vót ám oan hosszú, úgy hogy még a főhajtás is kiláccott alulla 18 ". Erdélyben és a Felföldön szintén ismeretes a korcba tűzött szoknyaviselet 19 . Az a szoknyadivat, amely ezt az időszakot követi, jól körülhatárolja a sárközinek nevezett népcsoportot. A felhasznált anyag selyem, szövet, kasmir, bársony. Legfontosabb ismertetőjele az aljától mintegy arasznyira körbefutó két sor széles, az alapanyagtól minden esetben elütő színű pántlika 20 . Egyik adatközlőm úgy tudja, hogy 1880 körül a következő volt a divat: „zöld, sima selyem szoknya, kék selyem köténnyel. . . sima fekete rojttal, a szoknyán csak csiga dísz volt, egy vagy két sor. Sujtás vagy fogás, aztán csiga 21 ". Ezeket az egyszerűbb díszítményeket váltotta fel a századforduló tájékán a pántlika. Két féle pántlikát használtak: selyömpántlikái és a. francia pántlikát Azzal kapcsolatban, hogy melyik volt a szebb vagy drágább, eltérőek a vélemények. 1912 után még fokozták a szoknyák cifraságát, ettől kezdve divat ugyanis az ún. tetejin bodros szoknya. Ez nem más, minthogy a szoknya alsó egyharmadára még egy bőven ráncolt fodrot varrtak. Ilyen szoknyára aztán már csak egy sor széles, vagy két sor keskenyebb pántlika került 22 . Napjainkban is ilyen szoknyát visel zömmel aki viseletbe öltözik. Most már azonban egyre inkább teret kap, főleg a fiataloknál, a csillogó flitter, fényes zsinór, amit részben a szoknya, részben a fodor szélére varrnak. Említettük már, hogy az idők folyamán a szoknya sok változáson esett át. Arról is szóltunk, hogy a korai időszakban a pendelyre felöltött rokolya töltötte be a szoknya szerepét. Ennek emléke máig él. Ma is vannak olyan idős asszonyok, akik még fehér rokolyában, alatta egy-két pendellyel, vitték a tejet estelente a gyárba, előttük egy kötővel, vagy mentek a mezőre kapálni. Nem voltak egyedül ezzel az öltözékkel. A sárközi társadalmat is - hasonlóan a többihez - szigorú szokásrend uralta. Minden társadalmi rétegnek megvoltak a maguk szokásai és értékrendje. Csak egyetlen - a viselettel kapcsolatos - példát szeretnénk itt idézni: ami szép és jó volt az Öreg (ma Hunyadi) utcában (Decs egyik legrégibb utcája, melyet zömmel a középmódúak laktak), az már nem volt illendő a gazdagok által lakott Főszögben. Egyik adatközlőnk, amíg leány volt, az Öreg utcában lakott, és fehér rokolyában járt kapálni, 16 SZÁL. Decs község tanácsülési végzések jegyzökönyve. 1850. Uf'él Edit szíves közlése. l8Sajál gyűjtés, BAM. NA. 481-77. 2-3. 19/r/ Edit szíves közlése. 20 Ff/Edit, 1950. 10. 21 Saját gyűjtés, 1978. (Leltározatlan.). 22 Saját gyűjtés, 1978. (Leltározatlan.). 316
