Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
G. Vámos Mária: Néhány adalék a sárközi női viselet alakulásához
A VISELET FORMAI ELEMEI Női ing: 1977-ben került múzeumunkba egy női ing Váraljáról, mely a maga nemében egyedülálló. Dereka sifon, ujja vastag bodorvászonból készült. Ujja mellévarrott, pálhás. Nyakát piros margitszalaggal szegték be, ezzel is kötődik. Ami „nóvum" ezen az ingen: eleje végig nyitott. Ezt úgy érték el, hogy az elejét és hátát alkotó két szél anyagot nem a hónalj alatt, hanem az ing háta közepén varrták össze. Ujján hosszában futó fekete gyapjúfonal szövést utánzó - hímzés látható. Ugyanilyen fonallal az ujjak széleire láncöltéssel hullámvonal került, végül ugyancsak ezzel a fonallal az ujjak széleit pelenkaöltéssel beszegték. Az egész ing kézzel varrott 8 . (1. kép). 1. kép: Női ing Váraljáról (Ltsz: 79.1.1. - H: 43,5 cm, háta Sz: 47 cm, ujja H: 46 cm Fotó: Kapitány Ferenc) A régi, bőujjú inget, melyet bőüngnek, vagy béümögnek neveznek, a pendely vagy pöndő szorította testükre. Való igaz, hogy farpárnát, csípőerősítőt a sárközi asszonyok a korábbi időszakban nem viseltek 9 . Ha valaki nagyon vékony volt, hosszabb pendelyt varrtak neki, melyet csípőben visszahajtottak és levarrtak. Valószínű, hogy csak a legutóbbi évtizedek fejlődésének (pávakörmozgalom) eredménye, és egyáltalán nem nevezhető általánosnak az ún.farpöndő mint önálló ruhadarab megjelenése. A farpendely úgy készült, mint a helyi pendelyek általában: gallérjába beleráncolták az aljának az anyagát, amely azonban mindössze 4-6 cm hosszú volt. „A rokolyának nevezett alsószoknya gyári fehér gyolcsból készült. Apendeltől formája abban különbözik, hogy széles fodra van és ráncai fenn széles gallérba vannak szedve" - írja Fél Edit 10 . Kovách Aladár úgy tudja, hogy a régi sárközi viseletben a rokolya szó a legfelülre vett - általában fehér vászon, vagy piros vékonyabb anyagú - rokolyaféleséget jelentette. *H.: 43,5 cm. Hátasz.: 47 cm. Ujja h.: 46 cm. Leltári száma: 79.53.1. 9Fél Edit, 1950. 12. 10 Fél Edit, 1950.9.
