Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Szilágyi Miklós: Az „ősi ártéri gazdálkodás” elméletéhez
Szilágyi Miklós: AZ „OSI ÁRTÉRI GAZDÁLKODÁS" ELMÉLETÉHEZ Az évente ismétlődő áradásoknak és a fokokon épült rekesszel elzárható ártéri tavak halászatának az összefüggését az adatok történeti konkrétságát hangsúlyozva mutattuk be egy korábbi tanulmányunkban, nem vázoltuk fel azonban a halászati gazdálkodás fejlődésének kronológiáját 1 . Ez - másként megfogalmazva - azt jelenti, hogy ha lényeges különbség volt is az Árpád-kori, illetve XVH-XDC századi forrásokból következtethető halászati módszerek között; ha változott a századok folyamán a tudatos vízhasználat és vízépítés jelentősége, a „fejlődést" vagy „visszafejlődést" bizonyíthatatlannak tekintettük, egy hipotetikus fejlődésmenetet pedig nem akartunk megkockáztatni. Azt állíthattuk teljes bizonyossággal, hogy már a legkorábbi oklevelekből következtethető a fokok valamilyen rekesztése és az ártéri tavak halászata, és e rendszer érvényesülése a XIX. századi ármentesítések évtizedeiben még bizonyítható 2 . Ez a kronológiai bizonytalanságunk logikailag mond ellent az „ősi ártéri gazdálkodás" elméletének, jóllehet eredetileg nem volt - nem is lehetett- szándékunk a vita, hiszen tanulmányunk megírásakor az elméleti értékű gondolatok részletes kifejtését még nem ismerhettük 3 . Az Andrásfalvy Bertalan által korábban is használt, de csak a hetvenes évek közepén részletezett tartalmú „ősi" jelző 4 , melyet utóbb Károlyi Zsigmond a vízügy-történeti irodalomba is bevezetett és tartalmilag tovább gazdagított 5 , a mi megfogalmazásunkhoz képest kronológiailag kontretizáltnak látszik: fejlődési-visszafejlődési folyamatok etapjait foglalja össze. A jelző használatát Andrásfalvyn&l kellőképp indokolja, hogy az ártéri gazdálkodás gondolatának „eredetét" az őskorban feltételezi: „Meggyőződésem, hogy a nagyvizek ártéri szétvezetésének gondolata és gyakorlata már az újabb kőkorban megszületett és ezen alapszik az a »vízgazdálkodás« is, mely a Duna-medencében a középkor folyamán addig szinte páratlanul álló méretekben és tervszerűséggel kivirágzott." 6 Elméletének hangsúlya azon1 Szilágyi Miklós, 1977/A. (Ez a tanulmányunk - amint azt akkor jegyzetben közöltük is - 1973-1974-ben készült, s ezért nem vehettük figyelembe az 1970-es évek közepén publikált eseményeket.) 2 Idézett tanulmányunkban részletezett példákon túl: 1975-ben Poroszlón (Heves m.) gyűjthettünk adatokat a fokok rekesztesere. Idős adatközlőink már nem rekesztették a Holt-Tisza és a folyó közötti fokot, de hallották a régiektől, „hogy csináltak lészál, és az egész Kis-Tiszát vagy az Eger-patakot elrekesztették ... Annyi hal vót mögötte, hogy még a lészál is elszakította. A lésza vesszőből vót fonva, és egy kerítés tulajdonképpen, amit levertek a fenékre...Mogyoróvesszőbűi vót; egyenes mogyoróvesszők, és keresztbe van fonva, sűrű fonással, úgy, hogy csak a víz folyt át rajta. Cölöppel tartották meg. Ennek az vót a célja, hogy visszatartsa a halat a Hótt-Tiszába; ne engedje elúszni a halat, hanem hogy bentmaradjanak, ahol ők dolgoztak. És akkor a Hótt-Tiszába kerítőhálóval dolgoztak". (Saját gyűjtés, magnófelvétel - adatközlő: Gacsal Lajos, 79 éves). Mások elmondották, hogy volt egy törvény, mely szigorúan tiltotta a fokok elrekesztését. Utóbb meg is találtuk a földművelési miniszter 1907-ben kiadott rendeletét (47.500/1907. VI. 4.), melyben felhívta a törvényhatóságokat arra, hogy „a halászatról szóló 1888: XIX. t. c. 2.§ foglalt tilalom ellenére egyesek nemcsak akadályozzák az ártérre vonult halaknak a mederbe való visszatérését, de azzal, hogy a vonulás útjába kiválasztott helyeken rekeszt (vészát, vejszet, hálót stb.) állítanak, a halakat s azoknak az ártérben fejlődött ivadékait zsákmányul elteni igyekeznek." A kilátásba helyezett szankciók: meg kell semmisíteni a rekeszt, és eljárást kell indítani az építő ellen. (V. ö.: Fischer Frigyes, 1928. 81-82.) 3 Andrásfalvy Bertalannak csak korábbi, a gondolat első megfogalmazásait tartalmazó tanulmányait ismertük: Andrásfalvy Bertalan. 1965, 1970/A, 1970/B. 4 Andrásfalvy Bertalan, 1973, 1975. 5 Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson, 1975. 6 Andrásfalvy Bertalan, 1973. 20. 299
