Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon
és a befelé ívelt alsó részű, alacsonyabb vagy magasabb boltozatos felsőrészű típusok jelennek meg. (2. kép 4,8; 7. kép 4; 10. kép 7.). A zömök csornai edényke (13. kép 1.) párhuzama St. Pöltenből ismert 52 Ez az edényfajta csak a Butmir-kultúrában található meg a lengyelin kívül. Gyakori a morva-festett kerámia anyagában is. Tálak, fazekak: Az ívelt peremű típusok a korai szakaszt jellemzik, ilyeneket ismerünk Paradicsompusztáról (3. kép 4, 5.), Csornáról (14. kép 1.). Gyakori az egyszerű kónusos edény bütyökfogantyúkkal (3. kép 6.), átfúrt fülszerű bütyökkel, az ovális tál nagyméretű gömbölyű bütyökkel (7. kép 5.), a kisméretű, alacsony talprészü tál, a befelé ívelt oldalú tál, a kifelé ívelten gömbölyödő táltípusok egyaránt megvannak. A DK-dunántúli leletanyagban nem fordult elő a gömbölyded alsó részű, kihajtó peremű fazék, mely Csornán került elő (13. kép 2.), és a kaposhomoki edény is párhuzam nélküli (16. kép 1.). Aprofíláltan kihajtó peremű tálak párhuzamai Vincán is előfordulnak 53 , a gömbölyded, kerek aljú tálak a Luziankycsoportban is megvoltak. Háromrészes korsók: Zengővárkonyban gyakori edényfajta, a többi lelőhelyen viszont ritka. Dombóvár környékén találtak egy ilyen edényt, mely duplakónusos alsó részű, magas, kiszélesedő nyakú, felszínén vörös sávos festéssel (8. kép ). M: P. átm.: H. átm.: F. átm.: Háromrészes edénykék: Végigkísérik a lengyeli kultúra fejlődését, és a legtöbb segítséget adják a kronológiai meghatározáshoz. A forma fejlődése a zengővárkonyi anyagban követhető. A Csőszhalom-csoport anyagában is előfordulnak, a tiszai kultúrából azonban hiányoznak 54 . A kétrészes edénykékről ugyanez mondható el; főként a dél-dunántúli anyagra jellemzők. Zengővárkonyból és Lengyelről, valamint Ágostonpusztáról (2. kép 1, 3.), Újberekpusztáról (6. kép 5,6.) ismerjük ezeket az edényeket. Ez az edényfajta Somogyból nem került elő. h pohár- és bögrefajták között nem fordul elő két hasonló forma. Az egyszerű kónusos, az alacsony talprészü, ívelten kiszélesedő falú, hasonló, de bütyök nélküli típus, gömbölyded alsó részű hengeres nyakú típus (4. kép 6.), a gömbölyű forma (5. kép 4.), és a bütyökfogantyúkkal ellátott, kissé gömbölyded forma alkotja a dél-dunántúli leletanyagnak ezt a részét. Agyagkanalak: A lengyeli kultúra egész elterjedési területén, minden fejlődési szakaszában meglévő kerámiafajta, rendeltetését közelebbről nem ismerjük. Nagyszámú példány ismert a lengyeli sáncról és a többi DK-dunántúli lelőhelyről, ezek nem nagy változatosságot mutatnak. Kerek példányok fordulnak elő a somogyi anyagban (19. kép 2,3.), az ovális darabok szintén megvannak (12. kép 2, 4.). Kisméretű típusuk került elő Somogyból (17. kép 6.). Agyagmécsesek: Többen oltárnak határozták meg ezt a tárgytípust, mely többféle formában került elő, leginkább a korai szakaszból. Makkay János az előzményeit a koraneolitikumban kereste 55 . A Lengyelen előkerült két példány közül az egyiket Wosinsky közölte 56 . A BÁM-ban van egy ismeretlen lelőhelyű tárgy, lapos, négyszögletes, minden sarkán vízszintesen átfúrt, minden oldalának közepén van egy vízszintesen átfúrt bütyök. A tárgy barna színű. (11. kép 3.). Az újberekpusztai kereszt alakú tárgyról nem tudjuk, hogy sír-, vagy teleplelet volt-e. Zengővárkonyban gödörleletként került elő több agyagmécses 57 . Somogy megyéből két darabot ismerünk. Az egyik töredékes, valószínűleg négyszögű, hasáb alakú volt (15. kép 3.), a másik kisméretű, felfelé kónusosan szélesedő, négyszög metszetű testtel (17. 52 Neugebauer-Maresch 1977. T. VI. 2 53 Kalicz 1969.182. 54 Kalicz 1969.182. 55 Makkay 1967. 56 Wosinsky 1890. II. 1.1. 8. 57 Dombay 1960. 219-220. 27
