Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon

Rézmellékletek csak a lengyeli kultúra korai (I.) szakaszának vége felé jelennek meg. A Kalicz Nándor által felsorolt öt rézleletes lengyeli lelőhelyhez

31 hozzásorolhatjuk Ágostonpusztát és Mórágy-Tűzkődombot (feldolgozatlan anyag) is. A réz kronológiai meghatározó szerepe ilyenformán csak a DK-dunántúli anyagban figyelhető meg, legújabb ismereteink szerint a szakáiháti kultúrában is használták.

32 A lengyeli kultúra I. korai szakaszába helyezhető dél-dunántúli lelőhelyek relatív kronológiai helyzete az eddigiek alapján a következő: Legkorábbra datálható a zengővárkonyi legidősebb sírcsoportok anyaga, a személyi kerámia és a mórágyi karcolt díszű anyag. Az I. szakaszon belül az átmeneti periódusba tartozik a megfelelő zengővárkonyi sírcsoportok anyaga

33 és a teveli kerámia, míg a pécsváradi, paradicsompusztai és ujberekpusztai leletanyag az átmeneti és a késői periósussal hozható kapcsolatba. Az I. szakasz végére tehetjük a megfelelő zengővárkonyi sírcsoportokon kívül

34 a lengyeli, ágostonpusztai, lánycsóki, Kölesd-lencsepusztai és Szekszárd-csatári anyagot. Az egész I. korai szakaszon áthúzódó fejlődés csak Zengővárkonyban tapasztalható, és Mórágy-Tűzkődombon tételezhető fel. A karcolt díszű és a fehér festésű kerámia horizontja között létezhetett egy időszak, amikor csak a monochrom vörös festést alkalmazták, erre Jan Lichardus és Anton Tocikis felhívták a figyelmet a szlovákiai anyag alapján.

35 Feltételezték, hogy a legrégibb lengyeli időszak után (mely megfelel a zengővárkonyi legidősebb periódusnak) egy átmeneti fokozat következik, melyben a karcolt díszítés fokozatosan visszalép, és megjelenik a fehér festés, vörössel kombinálva, olyan kerámia azonban még nem fordul elő, melyen a fehér festés monochrom fordulna elő.

36 A zengővárkonyi és a többi DK-dunántúli lengyeli anyag elemzése nem mond ellent ennek a feltételezésnek, sőt, azt alá is támasztja. Az a kerámia, mely a zengővárkonyi temetőben a legfiatalabb periódus anyagát képviseli (tehát a fehér festésű is), még nem a II. szakasz anyaga, hanem eredménye a kultúra I. korai szakaszában - azon belül is a legidősebb periódusban - kezdődött, a fiatalabb periódus végéig tartó folyamatnak, melynek során a kerámiaformák egyre finomabbá, élesebbé váltak. A dél-dunántúli koralengyeli lelőhelyek kapcsolatai egészen Szlovákiáig követhetők. A Veiké Hoste-i kerámia nagy részében megfelel a zengővárkonyinak" A Nitriansky Hradok „Zamecek" lelőhely anyagának egy része szintén a zengővárkonyihoz

38 - a fiatalabb fázis kerámiájához - illetve a lengyeli sáncéhoz hasonló. A Svodin-Busahegyen felszínre került anyag

39 a zengővárkonyi legidősebb periódus jellegeiben hasonló a dél-dunántúli lengyeli kerámiához. 3. A II. szakasz a Dél-Dunántúlon A korai szakasz telepeit a II. szakaszban már nem használták, de Raczky Pál szerint még megérhették az új időszak kezdetét egyes lelőhelyek

40 (Zengővárkony). Amint utaltunk már rá, a Zengővárkonyban fellépő fehér festés azonban még az I. szakaszhoz sorolható. A Dél-Dunántúlon a II. szakasz leletei Balatonendréden kerültek elő

41 Nemcsak Magyarországon, de Szlovákiában is kevés a II. szakasz lelőhelye, a szakirodalomban csak tízet említenek.

42 31 Kalicz 1977.144. 32 Horváth László szóbeli közlése. 33 Gaál 1980/B. 34 Gaál 1980/B. 35 Lichardus-Tocik 1966. 87-88. 36 Lichardus-Tocik 1966. 87-88. 37 Lichardus-Tocik 1966. Obr. 6. 38 Lichardus-Tocik 1966. Obr. 15. 39 Lichardus-Tocik 1966. Obr. 26, 32. 40 Raczky 1974. 185. 41 Gallus Sándor ásatása. uPavuk 1976.332-342. 25