Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető
ságában találtuk. Ez négyszeresen összefogott bronzhuzalból készült, fejét pedig csomószerűen alakították ki. Helyzete alapján ugyancsak utánadobott tárgy volt (IV. tábla 20. kép, és X. tábla 7.). AZombor-környéki temetőkben összesen egy esetben találtak gyűrűt, az itt ismertetett típusokkal azonban az sem mutat hasonlóságot 47 . Az áttört óncsüngőket feltételezésünk szerint egyetlen esetben - a 6. női sírban - találtuk eredeti helyükön, a halánték két oldalán. A törött fülcsonkok és az egyiken talált zöld, bronzhuzaltól származó oxidnyom alapján ezeket a hajra, vagy a fejviseleti ruhadarab szegélyére függesztett ékszernek tartjuk. A két gyermeksírban - mindkettő kisfiú sírja - csak egy-egy darabot találtunk, a 68. sírban a bal kulcscsonton, a 100. sírban pedig a sír végében. Mindkettőt valamelyik felnőtt hozzátartozótól származó tárgynak tartjuk, melyet az előzőnél talán felfűzve, nyakba akasztva viselt a kisgyermek, a 100. sírnál viszont egyértelműen utánadobták a sírba (12. és 22. kép, I. és III. tábla). Azonos tárgyakat a párhuzamként vizsgált temetők egyikében sem találtunk. Némi hasonlóságot fedezhetünk fel azonban a bácsmonostorszegi temető két sírjában talált, bronzlemezből kivágott, trapéz alakú, trébelt díszű függők és az egyikhez tartozó - háromszögletű és trapéz alakú lemezekből ugyanígy készített - nyakék esetében 48 . A176. sírban táléit posztósüveget csak foltja alapján azonosíthattuk, ép posztórész nem maradt meg 49 . Az idős férfi (51-57 éves) feje alá, kissé mögé csúsztatva helyezték el a süveget, mely ilyen módon a koponya alátámasztására is szolgált (31. kép). AXVI-XVII. század közkedvelt férfi fejviselete a süveg a XVIII. század közepére - a kalap megjelenése miatt - általában kiszorult a használatból. A párnaként a fej alá tett süvegre így már csak régészeti megfigyelések példáit hozhatjuk, ám e néhány töredékes adatból is kitűnik, hogy a szokás - akár csak a süveg viselete - tájegységtől függetlenül volt. Domonkos Ottó Sopronhorpácsról hoz példát a süveg fej alá tételére, magunk pedig a Tolna megyei Pálfa község XIX. század eleji temetőjében találtunk erre vonatkozó adatokat 50 . Bőr lábbelire való vas patkót három sírban találtunk, ezek közül kettő női, a harmadik férfi sír volt. Formájuk nem tér el az időszak ismert patkóformáitól. Magát a jelenséget inkább rendhagyónak, mint általánosnak tarthatjuk, részben az igen alacsony esetszám, részben pedig az analóg temetőkből való teljes hiánya miatt (19. kép és II, V, IX táblák). Egyértelműen ékszerként használt pénzt & 110. sírban találtunk, ahol egy igen kopott török ezüstpénzt (akcsét) lyukasztottak át és helyeztek el - feltehetően nyakba akasztva - a 2-3 éves kisfiú sírjában (IV tábla). A temetőben talált használati tárgyak száma rendkívül csekély, mindössze két késre, egy csiholóacélra, három kovakőre és egy lapos végű bronztűre korlátozódik. Afiatal - 8-9 éves - fiúgyermek sírjában, (138. sír) a váz jobb könyökénél talált bőrzacskó foltjában egy B-alakú csiholóacél, két kovakő, egy - talán pénz helyett odatett - kerek bronzlap és néhány apró bronzlemeztöredék, valamint egy nyitott pántgyűrű feküdt. Egyedileg értékelhető tárgy csupán a csiholóacél lenne, ez azonban semmiben sem tér el a XVII. században is általános, de a néprajzi gyűjteményekben is gyakran előforduló hasonló típusú 41A Zombor-repülőtéri 71. sírból került elö egy zárt. Tejes bronzgyürü (Adattár: 4333. karton). AS Adattár: 2450. és 2451. kartonokon. 49A minták vizsgálata ugyancsak folyamatban van. V.o. 15. jegyzet. 50 Domonkos Ottó: A süvegviselet történetéhez. Néprajzi Értesítő, XLIV. (1962.) 141-143. - Rálfa, Grábóc és Medina az a három Szekszárdhoz közeli község, ahová Mérey Mihály szekszárdi apát a XVIII. század elején a délszláv lakosság egy részét letelepítette. Pálfa régi temetőjét 1830-as években, a nagy kolerajárvány után lezárták, s területe részben beépült. Innen került elő 1973-ban két fakoporsós sír, melyek egyikében egy kb. 3 cm széles, fehér üvegkarperecet, a másikban pedig a koponya alá helyezett posztósüveg maradványát találtuk. (Béri Balogh Ádám Múzeum Régészeti Adattára 283-81 sz.) A süvegviselet régészeti előfordulásához: Gaál Attila: Későközépkori leletek Tolna megyéből I. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve, VIII-IX. Szekszárd, 1979. 174
