Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)
Gaál Attila: A Dombóvár–békatói XVI–XVII. századi temető
A koponya hátoldalához tapadó, félkör alakú kagylódísz helyzetéből nem derül ki, hogy szorosan összefüggött-c a gyöngyös fejdísszel. Az azonban egyértelműen kiderül a cypriák fekvő helyzetéből és a kagylódísz határozott félkörívéből, hogy - a 193. sírnál leírtakkal szemben - a kagylókat itt szorosan az alaphoz rögzítették (24. kép). A fejdísz két vége alá szúrt gyöngyös tük egyértelműen a fejdísz felerősítését szolgálhatták, míg a fekvő x-alakban beszúrt két sima bronztűt inkább a hajazatot, esetleg textilfélét rögzítő tűnek tartjuk. 6. A224. s/r(12-13 éves leány) fejdísze az előzőkkel szinte semmiféle hasonlóságot nem mutat. A koponya mögött elszórva - talán leginkább csillag alakzatra emlékeztető - 11 darab cypria-kagyló mellett sem gyöngyöket, sem tűket, sem pedig a fejdísz felerősítésére szolgáló kapcsokat nem találtunk (31. kép és VIII. tábla). Felfűzött és a hajra, vagy a fejen viselt textil ruhadarabra erősített ékítmény lehetett. A fenti sírokban talált fejdíszek párhuzamait keresve azt tapasztaltuk, hogy magyar etnikumú temetőkben ezek sehol sem fordultak elő. Legjellegzetesebb alkotóelemük, a cypriakagyló hazánk területén legkorábban a szkíta anyagban tűnik fel, s még az Árpád-kori temetőkben is megtalálható a gyöngysorok díszítőelemeként 34 . Korek József 'rámutat, hogy a XVI. században ismét divatos ékszernek számított, elsősorban a Kárpát medence déli tartományaiban. AZombor-repülőtériés a bácsmonostorszegi temetőkből több cypriával díszített fejdísz is származik, sajnos pontos sírleírással egyik helyről sem bírunk. A Zombor-repülőtéri sírok legjellemzőbb fejdíszeként a fonott bronzhuzallal hurokszerűen körbefont keskeny homlokszalagot említi a már idézett leírás, azzal a megjegyzéssel, hogy ezek legfőbb ékítménye a három sorban elhelyezett cypria volt, s a meg nem figyelt sírokban 20-30 kagyló sem számított ritkaságnak 35 . A bácsmonostorszegi síroknál szinte csak a tárgyfotókra támaszkodhatunk. Az ezeken látható fűzérbe szedett nagyszámú üveggyöngy és a békatóiakhoz hasonlóan lecsiszolt aljú cypria valószínűsíti ugyan, hogy ezek fejdísz tartozékai, a leírások azonban inkább ellentmondó értelműek 36 . Ebből a temetőből 11 darab nürnbergi zseton is előkerült, s a fényképen a tárgyak peremén látható egyetlen lyuk nem hagy kétséget afelől, hogy ugyanúgy függesztve erősítették ezeket a fejdíszre, mint a békatói példányt 37 (26. kép). Készítésük idejét Korek József a XV-XVI. századra, használatuk idejét pedig - a bácsmonostorszegi leletek között lévő két itáliai eredetű vallási érem támogatásával - a XVII. századra határozta meg 38 . Etnikum meghatározásában - elsősorban a hajdíszek, függők és cy/w'a-kagylók párhuzamait keresve - arra az eredményre jutott, hogy a két Zombor-környéki temető népessége a török uralom alatti szláv - esetleg szerb - bevándorlók valamelyik csoportjával azonosítható 39 . A Dombóvár-Békatón talált fejdíszek és az ezekhez kapcsolódó temetkezési szokások néprajzi párhuzamait keresve figyelmünk elsősorban a baranyai délszláv-kutatás eredményei felé fordulhat 40 . Hasonlóságot ott is elsősorban a baranyai sokacokés bosnyákok temetkezési szokásainál találtunk, bár természetes, hogy a 300-350 évnyi időkülönbség okozta bizonytalansági tényező meglehetősen jelentős 41 . 34 Barlucz: i.m. 26. 35 Bartucz: i.m. 26. 36 Kétkedéssel kell fogadnunk a 2454. karton leírását, mi szerint a talált 8 db (a fotón kilenc szerepel!) cvpria „fülönfüggőnek készített". 37 A Dombóvár-békatói zseton körirata: Avers: MACHT REICH GOT. E. SEGEN, Revers: WOLF... A. ER NÜRNBERG RECH. A bácsmonostorszegi zseton olvasata a leírókarton alapján: Avers: GOTT ERGEBEN SOL... Revers: GOTTES REICH BLEIBE EWIG. 38 A Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának gyűjteményében tíz darab nürnbergi zsetont találtunk. Ábrái a mienkhez hasonlóak, részben azonosak, egy kivételével azonban ugyanúgy évszám nélküliek. Ezen a legkésőbbinek látszó példányon az 1559-es (esetleg 1539) évszám olvasható. (Az azonosításhoz nyújtott segítségükért, valamint a temetőből származó többi pénzérme meghatározásáért B. Sey Katalinnak és Gedai Istvánnak mondunk köszönetet. 39 Barlucz: i.m. 27-28. - A temető kormeghatározását Bartucznak a csontanyag vizsgálata során kialakított véleménye is alátámasztotta. 40Ezúton mondunk köszönetet Sarosácz Györgynek munkánkat támogató hasznos tanácsaiért. MSarosácz György: Baranyai délszláv népszokások II. Temetkezési szokások a sokácoknál és a bosnyákoknál. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (továbbiakban: JPMÉ) XIII. 1968. 152-168. (Adatai az 1890-1940 közötti idöszaicra vonatkoznak.) 171
