Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 10-11. (Szekszárd, 1982)

Gaál István: A lengyeli kultúra a Dél-Dunántúlon

14. Pohár. Gömbölyded alakú, ívelt oldalú, durva anyagú, szürke színű edény, hasán négy bütyökkel. M: 11,3 cm, P átm.: 7,5 cm, F. átm.: 6,5 cm. Ltsz.: K. 1.938.8. (4. kép 6.). 15. Pohár. Gömbölyded alsó részű, hengeres oldalú, vékony falú, szürke színű edénykejói iszapolt agyagból készült. M: 10,05 cm, P. átm.: 11,4 cm, F. átm.: 3,5 cm. Ltsz.: K. 1.938.4. (5. kép 8.). 16. ívelten gömbölyödő alsó részű, szűkülő nyakú edény, szemcsés anyagú, szürke színű, két, egymással ellentétesen elhelyezkedő, függőlegesen átfúrt bütyökkel. M: 11,3 cm, P. átm.: 7,5 cm, F. átm.: 6,5 cm. Ltsz.:K. 1.938.8. (5. kép 9.). 17. Butmir-edény miniatűr változata: gömbölyű, vékony falú, szürke színű edényke, hasi törésén négy bütyökkel. M: 8,0 cm, P. átm.: 5,02 cm, F. átm.: 5,0 cm. Ltsz.: K. 1.939.9. (5. kép 4.). A zengővárkonyi kerámiával összehasonlítva a paradicsompusztai anyagot következőképpen látjuk a kronológiai helyzetét: A csőtalpas tálaknak nincs formai megfelelője Zengővárkonyban. A paradicsompusztai csőtalpas tálak jellemzőjeazömök, rövid csőtalp. A négyrészes csőtalpas edénynek (4. kép l.)pedigazegészlengyeli-körbennincs párhuzama, egyedi formát képvisel. A Butmir-edények közül az egyik (3. kép 3.) a zengővárkonyi a/16 típusnak felel meg, míg egy másik példány (4. kép 5.) az a/20 korsótípust képviselné nyakrésszel ellátva. A tálak jellemzője a gömbölyű alsó rész és az ívelt oldal, illetve peremrész. Megfelelnek a zengővárkonyi b/2 és b/3 archaikus típusoknak. A háromrészes edénykékre is jellemző a gömbölyű forma, azok a tipológiai jellegek, melyeket a zengővárkonyi b/25 és b/27 típusoknál is láthatunk, vagyis a régebbi periódus jellegei. A kétfülű edényke (5. kép 9.) párhuzamát a zengővárkonyi b/51 típusban látjuk, annak kissé eltérő változata. A paradicsompusztai leletanyagban a b/52 típushoz közelálló edényt is megtaláljuk (4. kép 6.). A paradicsompusztai lengyeli kerámiát a bütyökdíszítésen kívül csak vörös festéssel díszítették, a vörös festést Csalog József is említette (Csalog 1943. 143.). Teljesen hiányzik a karcolt díszítés, viszont a fiatalabb zengővárkonyi periódus jellegeit sem találjuk meg. A formákat az átmeneti periódus jellegei sem jellemzik. Tipológiai alapon a lengyeli kultúra legidősebb periódusába helyezhető a leletanyag. 84. Pari - Altberg (tamási j.): A falu ÉK-i vége felett húzódó magas domb tetején két lengyeli puttonyedény-töredék is előkerült terepbejárás során. (Torma 1963.). 85. Pari - Sánchegy (tamási j.): Terepbejárás során két lengyeli cserepet is találtak. (Torma 1963.). 86. Pari - Erzhosenthalberg (tamási j.): Az előző lelőhelytől ÉK-re, egy forrásvölgy után magas domb következik, 10-15 m magas, teraszán sokhamus folt látható, bennük sok állatcsont, több kultúra anyaga. A lengyeli kultúrát talpcsöves, bütykös, vörös festéses töredékek képviselik. (Torma 1963.). 87. Pari - Altacker (tamási j.): A Torma István ásatásán előkerült lengyeli telep és sírok anyagát Aa//czNándor dolgozta föl és közli. Alelőhely, a közölt karámia alapján a lengyeli kultúra korai szakaszának végére helyezhető.

5 88. Regöly (tamási j.): A lelőhelyről Patay Pál tett említést 1936-ban. (Dombay 1960. 8.). Az innen származó leletanyag nincs meg a BÁM-ben. 89. Regöly - Bogaras (tamási j.): A bogarasi pataktól D-re eső, Kapós menti 7-8 m magas dombon, egy hamus foltban lengyeli táltöredék került elő terepbejárás során. (Torma 1963.). 90. Regöly - Borzási völgy (tamási j.): A völgyön átvezető földes úttól É-ra fekvő dombon sok patics között egy csőtalpas töredék és egy duplakónusos táltöredék is volt, terepbejárás során kerültek elő. (Torma 1963.). 91. Regöly - Kisregöly (tamási j.): Aborzási patak bal oldalán emelkedő, Kapósra néző domboldalon a lengyeli kultúra leletanyaga is előkerült terepbejárás során. (Torma 1963.). 92. Regöly - Somolyi part (tamási j.): A somolyi pataktól K-re eső dombon, a regölyi kövesúttól É-ra, sok paticsot tartalmazó foltban kevés lengyeli cserepet, festett töredéket is találtak terepbejárás során. (Torn\a 1963.). 93. Simontornya - Homokbánya (tamási j.): A község Ny-i részénél, a Kaposvölgy mentén fekvő homokbányánál földmunkák során őskori telepre bukkantak, ahol gödrök, sírok kerültek elő. A sírokban csőtalpas edények is voltak, a leletek nagy része elkallódott. Wosinsky Mór később megtalált ezekből néhány darabot Kiss István simontornyai orvos gyűjteményében, így pl. 4 csőtalpas edényt vörös festés nyomaival. Wosinsky szerint ezek az edények azonosak a „lengyeli telep első népe" edényeivel 5 Torma