Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon

különböznek a mözsitől. Seregélyesről egy ép és két töredékes kocsiveret ismert Dunaadonyból egy keret nélküli kis veret.

68 Egy ismeretlen lelőhelyű kocsiveretet őriz még a kismartoni múzeum, s egy ugyancsak ismeretlen lelőhelyű delfines szügyelő található a bécsi Kunsthistorisches Museumban.

69 Az ábrázolás nagyfokú hasonlósága mellett egy lényeges eltérés is tapasztalható, mégpedig a keretrész kialakításánál. Míg a felsorolt példányok kerete minden esetben sima, addig a mözsi szügyelőkorongnál gondosan megmunkált, szépen tagolt keretet találunk. Ebben a tekintetben ismét a Celles-les-Warremesi szerszámzat szügyelőjét és peltadíszes zablafeszítő-korongjait vehetjük közelállónak.

70 A fej szerszámzatában talált orrszorító, bár repedezett, de teljesen ép példány (21. kép 1; 35. kép). Legközelebbi párhuzamát a Fülep Ferenc által feldolgozott vajtai kocsilelet töredékes orrszorítója jelenti. Formáját és kidolgozását tekintve ezzel annyira megegyezik, hogy csupán az orrpánt legkeskenyebb részén bemélyített párhuzamos vonalak számában van eltérés.

71 Ez azonban példányunk kopottságából is adódhat. A sírban az orrszorító pántja elé egy peltadíszes véretekből álló veretsor került (8. kép). Helyzetéből arra következtethetünk, hogy eredetileg a ló homlokát díszíthette, mivel azonban a fej szerszámzata nem a koponyára téve került a sírba, hanem arról levéve, esetleg lecsúszva — a szíjjal együtt, amin a veretek elhelyezkedtek —, előre csapódott. A veretek között két csüngős veret található, melyek nem teljesen egyformák, de a közöttük lévő különbség nem olyan lényeges, hogy későbbi pótlásra kellene gondolnunk (20. kép 5; 33. kép). A veretsorhoz szerkesztési elvét tekintve, nagyon hasonló a már említett Celles-les-Warremes-i szíj, melyen delfinpáros veretek vannak, csupán eggyen — a középsőn — találunk szív alakú csüngőt.

72 A peltadíszes veretek további négy, — részben töredékes — példánya valószínűleg a hátrafutó gyeplőszárat díszítette, erős oxidáltságukat az okozhatta, hogy közvetlenül a bomló részeken feküdtek. Az orrszorító pofalemezével egy síkban talált két bőrszegecs és két áttört, körte alakú zablafeszítő hazai orrszorítós leletben tudomásunk szerint még nem fordult elő (20. kép 3; 33. kép). Azt, hogy a két zablafeszítő közül egyiket az öntés szerinti alsó, másikat pedig felső oldalával kifele használták fel, egyenlőre csak véletlenszerű tévesztéssel tudjuk magyarázni. Az azonban biztosra vehető, hogy a lemezek — a feltárási helyzetnek megfelelően —, a valóságban is úgy helyezkedtek el, hogy a kiszélesedő lemezrészen lévő lyukat keretező, szúrósra kialakított, és a síkból elhajlított lemez a ló száj szöglete felé állt (20. kép 4). Ez viszont azt vonja maga után, hogy az eddigi leírásoktól eltérően itt a zabla nem az orrszorítón lévő két nagy lyukban helyezkedett el, hanem a zablafeszítőnek ezen alsó, kerek nyílásában, melyben egyébként a gyeplőszár karika töredékét is találtuk.

73 A zablafeszítő felső keskenyebb részén lévő kerek nyílásba fűzött szíj csatlakozhatott az orrszorítóhoz. Ezt a szíjat fogta össze cca. fél távolságon a bőrszegecs. Ilyen módon az orrszorító jóval felül került a ló orrán, mint ahogy azt Gaul Károly rekonstrukcióján láttuk,

74 s a száj szögletbe a feszítőlemezek ál*A székesfehérvári István király Múzeumban. Előbbiek lelt. sz.. 58.38.1. Utóbbit közli Sellye: i. ra. XXXVI. t. 2. es L. Sellye: i. m. 1. 36. t. 1, 4. 7

» L. Sellye: i. m. 2. X. t. 9, 11. t. 8. 71 Fülep Ferenc: Római kocsitemetkezés Vajtán. Arch. Ért. 76. (1943) 41. " L. Sellye: i. m. II. 63., X. t. 1. — További analógiák felsorolását 1. Fülep: i. m. 50. n Gaul K., ókori kocsik helyreállítása. Arch. Ért. 10. (1890) 107. — Zabla ebben a leletben sem került elő, így a rekonstrukciónak erre vonatkozó része főként feltételezésen alapul. 7

< U. ott. 105. 118. 64