Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon

10. Bronz karikák: a váz bal oldaláról a bordacsontok közül előkerült, eltérő méretű bronz karikák, melyek egymástól 5 cm távolságra feküdtek. Mindkettő erősen oxidálódott, töredezett, így az eredeti elliptikus átmetszetük csak helyenként látható (8. kép 7; 21. kép 5; 32. kép). Átm.: 5,4 cm és 3,8 cm; Lelt. sz.: 77.73.10—12. 11. Vaskarika: ugyancsak a bordák között talált, teljesen oxidálódott vaskarika. A mintegy 0,9 cm-es mérhető töredék alapján laposra kalapált, téglalap átmetszetű lehetett. Nem kizárt azonban, hogy külső lapján még egy ötödik él is körbefutott (8. kép 8). Kiszerkesztéssel mért átmérője: 8,8 cm. 12. Szügyelő: bronzból öntött, áttört szügyelő-korong. Kerete koncentrikus körökkel díszített, plasztikus. Áttört belső felének mintázatát három egymást kergető tüskés tarajú delfin képezi. S-alakban meggörbült farkuk 2—2 ponton kapcsolódik a kerethez. Lábszerű (?) mellső végtagjukkal a korong peremén 90 fokos elosztásban négy szíjbújtató helyezkedik el. Ezek közül három trapéz alakú, a negyedik csaknem kör alakú. Ez a tárgy a szerszámzat egyetlen olyan darabja, mely a munkák során eredeti helyéről kimozdult, s a bal első láb felkarcsontjának magasságában a gépjárásban került elő (20. kép 1; 32. kép). Átm.: 7,7 cm; a trapéz alakú bújtató belső sz.: 1,5 cm; lemez vastagsága a keretnél: 0,2 cm; a korong közepénél 0,5 cm; Lelt. sz.: 77.73.11. 13. Kerámiatöredék: a bal első láb pártacsontjának közeléből előkerült oldaltöredék, mely egy durván soványított szürkés-barna, korongolással készített agyagedényből származik (8. kép 9; 21. kép 3). Mérete: 4,7x3,1 cm; Lelt. sz.: 77.73.13. 14. Vas szeg: a mellső és hátsó végtagok által határolt üres területen fekvő, hegyével nyugat felé álló nagyméretű, laposfejű vas szeg (8. kép 10; 21. kép 2). H.: 8,5 cm; fej átm.: 2,3 cm; Lelt. sz.: 77.73.22. E két utóbbi lelet feltehetőleg nem mellékletként, hanem mintegy véletlenszerűen a környező telep szórványanyagából került a sírba. 15. Üvegtöredékek: enyhén ívelt, színtelen üvegcserepek (21. kép 4). Méretek: 2,5x0,6 cm és 1x0,5 cm; Lelt. sz.: 77.73.14. A sírban talált lócsontok vizsgálatát Bökönyi Sándor végezte el. E szerint az eltemetett ló kb. 6—10 éves, kifejlett példány volt. Alkatát tekintve az átlagosnál alacsonyabb, mintegy 131 cm marmagasságú, karcsú lábú és keskeny, ún. vájtpatájú. Nem lehetetlen, hogy herélt. Nem mondható tipikusan római lónak, inkább steppei jellegű. Életkorát és kimondottan jó fizikai állapotát figyelembe véve gazdasági értéke is jelentős lehetett. A TEMETŐ LELETANYAGÁNAK ANYAGCSOPORTOK SZERINTI ELEMZÉSE Temető-töredékünk a kerámiatárgyak számát tekintve gazdagnak mondható. A nyolc feltárt, illetve azonosított sírban összesen 6 db ép, vagy töredékes agyagedény volt. A több darabra törött edények általában az erőgép súlyától vagy tevékenységétől sérültek meg. Kivételt képez ez alól a 9. sír edénye, mely a sír kirablása során törött szét. Az ún. házikerámia körébe temetőnkből az alábbi három ép edény sorolható: 1. lapos, szürke tányér a 9. sírból (18. kép 1; 28. kép 4): 2. kerekszájú, szív alakú korsó a 9. sírból (18. kép 5; 28. kép 5); 3. csőrös-kiöntőjű szürke korsó a 7. sírból. Tányérunk Bónis XXII. 2. típusával megegyező formájú, azzal az eltéréssel, hogy talprésze teljesen vízszintes.

3 Ez az itáliai eredetű forma a császárkorban mindvégig fennmaradt, s a helyi műhelyek is szívesen gyártották. Általában a vörös festésű példányok a korábbiak, Kiss Ákos azonban a mezőszilasi császárkori halomsírok kapcsán rámutat, hogy számolnunk kell a szürke 3 Bónis Éva : A császárkori edényművesség emlékei Pannoniában. Diss Pann n. 20. (Bp. 1942.) XXII. t. 2. (A továbbiakban Diss Pann II.) m