Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Jelentések – Beszámolók - Götzinger Károly: A dunaföldvári integrált közművelődési intézmények módszertani tapasztalatai

• tekintették meg a műsoros előadást. Az előadás is kapcsolódott az iskolai tanulmányokhoz. Móra Ferenc: A didergő király c. elbeszéléséből készült színpadi feldolgozást láthatták a gyerekek. Korábban említettem a szabadtéri előadásokat. A torony előtti területen felállított szabadtéri színpad vonzása igen nagy. A nézők száma átlagosan 700—1000 fő között mozgott. Ebből a lehetőségből adódóan a nyár folyamán a közművelődési munka területileg csaknem egészében a múzeumnál folyt. Természetesen ez a múzeum látogatóinak számát is jelentősen növelte. A szabadtéri előadásokra meglehetősen nagy számban érkeztek az ország más részeiről, természetesen elsősorban a szomszédos településekről, hiszen a propaganda ide jutott el legkönnyebben. A területen történő további építkezés (étterem), és a kialakítandó végleges szabadtéri színpad a későbbiekben lehetőséget ad az idegenforgalom jelentős növelésére. Ehhez azonban szükség van az említett feltételek megteremtésére is. Pillanatnyilag problémát jelent az is, hogy a múzeum épületében nincsen telefon, így a csoportok előre bejelentése technikai nehézségekbe ütközik. Az Idegenforgalmi Hivatal kialakításával remélhetőleg ez a probléma is megszűnik. A közművelődésben dolgozók számára is nagyobb lehetőséget jelent az integráció. Az intézményben dolgozók feladata meghatározott ugyan, de nem szigorúan elhatárolt. Esetenként egymás helyettesítése természetes. így a dolgozók szükségszerűen ismerik a közművelődési munka különböző területeit, ismereteik többirányúak. A sokoldalúság — véleményem szerint — a közművelődési munka egyik alapvető feltétele. A dunaföldvári közművelődési integráció, múltját tekintve alig több, mint kétesztendős. Messzemenő következtetéseket éppen ezért korai lenne levonni. Átfogó munkaterv első ízben az 1977-es esztendőre készült, amelyben próbáltuk kialakítani munkamódszereinket. Tapasztalataink azonban sok tekintetben eltérnek korábbi elképzeléseinktől, így a munkatervben meghatározottakat a gyakorlatban igen sokszor változtatnunk kellett az igényeknek, illetve a lehetőségeknek megfelelően. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy Dunaföldvár helyzete sajátos. Sajátos maga a múzeum is, hiszen a helyi közművelődési igények kielégítésével csaknem egyértékűen idegenforgalmi látványosság. Ez sok vonatkozásban eltér a megszokott múzeumi jellegtől, de egyben másfajta lehetőségeket is rejt magában. A következőkben az intézmények munkáját még szorosabban akarjuk egymásra építeni. Számtalan lehetőség adódik, amelyeket meg kell keresnünk. 309