Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Szemle - Gráfik Imre: A múzeumok 1974–1976. évi kiadványainak témaválasztása

ügyi okok, hanem feldolgozó, szerkesztői munkával (kapcsolatos gondok is fellelhetők. Itt kell megemlíteni a kiadványok nyomdai előállításánajk kérdéseit is. A külső szemlélő e tekintetben három nagy csoportra oszthatja a múzeumi kiadványokat: a) Egyes évkönyvek feltűnő nyomdai igényességgel, és minden vonatkozásban túlméretezetten jelennek meg (pl. Veszprém megyei múzeumi évkönyv, Alba Regia, Cumania). b) A második csoportba sorolhatók azok a kötetek, amelyek igényes nyomdai kivitellel (fényes papír, magasnyomás), és általában nagy terjedelemben jelennek meg. c) A harmadik csoportba a szerényebb előállítású és terjedelmű kiadványok tartoznak. 2. A múzeumi kiadványok tartalmi vonatkozásai Fel kell tételeznünk, hogy a múzeumi szervezetek kiadványainak elsőrendű feladata és célja a szervezet intézményeiben folyó tárgygyűjtő, kutató és tudományos feldolgozó munka, valamint a közművelődési tevékenység eredményeinek közzététele. Főként olyan közlemények megjelentetésére van szükség, amelyek egyrészt a szűkebb szaktudományos érdeklődést, másrészt a tágabb társadalmi igényeket egyaránt kielégíthetik, továbbá remélhetően visszhangra is találnák. Ha tehát a kérdést úgy tesszük fel hogy a múzeumi kiadványok mennyiben tükrözik a múzeumokban folyó szakmai néprajzi tevékenységet, kicsit leszűkíthetjük a kérdést, persze nem minden tanulság nélkül. E vonatkozásban ugyanis a kiadványok — ha úgy tetszik paradox módon — jó és rossz értelemben is számot adnak a múzeumi szervezetben folyó murikáról. Jó értelemben oly módon, hogy a jelzett kiadványokból többé-kevésbé megtudható, hogy a szaktudományos gárda milyen kérdésekkel és milyen színvonalon foglalkozik. Rossz értelemben pedig oly módon, hogy a kiadványokból az tudható meg : múzeumaink tudományos és feldolgozó tevékenysége meglehetősen „ki van szolgáltatva" a munkatársak egyéni, egyedi érdeklődésének, képességének — pozitív és negatív értelemben egyaránt. Mindezekből következik: ha valaki az 1974—76 között megjelent múzeumi kiadványok alapján kívánná megítélni az ország múzeumi szervezetének tevékenységét, tájékozódása egyenetlen, hiányos és valótlan eredményt is hozhat. Éppen ezért a múzeumokban folyó tevékenység helyes megítélésénél sakkal inkább előtérbe kell helyezni a következő két kérdést: a) A közreadott munkák milyen módon felelnek meg a társadalmi igényeknek. E tekintetben legyen szabad csak két vonatkozásra utalni, melyek közül az egyik változó paraszttársadalmunk életének vizsgálata, a másik kulturális és közművelődési feladatok, a történeti tudatformálás szükségességében. b) Száktudományos igények, melyek közül ugyancsak kettőre hívom fel a figyelmet. Az egyik, múzeumaink gyűjteményi anyagának többrétegű közzététele, a másik pedig tudományos elvek és módszerek kikísérletezése és alkalmazása. A múzeumi kiadványok tartalmi megítélésénél az 1974-es és az 1975-ös év kiadványait tettem részletes vizsgálat tárgyává. A feladatban megjelölt 1976-os év termése még nem tekinthető át olyan biztonsággal, hogy a vizsgálatot az 1976-os év kiadványaira is érdemes lett volna kiterjeszteni. A kiadványok tartalmának tematikus megoszlása : Téma 1974 1975 Bibliográfia 2 0 Kutatók 4 14 12,5% Múzeumi szervezet 4 11 + 3 Néprajzi csoport, táj 14 15,5% 10 Műemlékvédelem 1 (!) 0 (!) Település, építkezés 9 10% 11 10% U 10% Földművelés 3 11 10% U 10% Állattartás 2 1 262