Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - W. Sáfrány Zsuzsa: A gyermekhordó kendők Baranyában

A gyermekhordó kendők vizsgálatakor a szakirodalom az ország északi részei felé irányítja a figyelmet. Gunda Béla szerint is nálunk az északi országrészeken, főleg a palócoknál és Abaúj-Zemplénben ismeretes. Kiemeli, hogy egészen általános a szlovákoknál. Baranya megyében viszont mint jellegzetesen német viseleti darabot ismerjük. Az itteni sváboknál a gyermekhordó kendő neve: khindstuh, kentstuh, khindeinfahstungstuh. Méretüket tekintve nagyobbak, de inkább csak szélesebbek, mint az említett északi és szlovák vászonlepedők, mert gyakran félbehajtva viselték (H.: 230—240 cm, Sz.: 70—100 cm). Anyaguk többféle: tiszta pamut vagy feleszálas, többnyire azonban teljesen gyapjúból készültek. Adatközlőink ismeretei szerint már az 1880-as évektől, egészen kicsi kortól kezdődően (pólyával együtt is) kb. kétéves korig vitték ilyen szőttesben a gyermeket. Belecsavarták, úgy, hogy a csípő megtartotta, be is tűrték, tűzni nem kellett. Az asszony a karjával kissé leszorította ugyan, mégis mindkét keze szabadon maradt, tehát más terhet is tudott vinni. Télen-nyáron használták. Minden családnak rendszerint kettő volt, egy hétköznapra, egy ünnepre. A fekete-fehér vagy kevésbé tarka volt a hétköznapi, a színpompásabb szőtteseket ünnepen használták. Egy családon belül minden gyermek ugyanabban a gyermekhordó kendőben nőtt fel, szülőktől, rokontól ritkábban örökölték. Ha lehetett, a család újat vett. „Nagyon szerettek a gyerekek ebben lenni, mert kényelmes volt, persze az asszonynak nem." A tárgy vizsgálatakor a Néprajzi Múzeum gyűjteményében is tájékozódtunk, valamint számbavettük a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum anyagát a Janus Pannonius Múzeum gyermekhordó kendőivel együtt. A Néprajzi Múzeumban két jellemző darabot találtunk. Az egyik gyerekfogó ruha Imelyből (Komárom m.) származik; fehér vászon, piros csíkokkal (47x255 cm), Fél Edit gyűjtötte 1939-ben. Ezt írja a tárgykarton negyedik pontjában: „használatkor a karonülő gyereket balfelől karra veszik, a ruhát egyik végénél a gyermek teste köré csavarjak, átveszik a bal vállon, a jobb kar alatt és megmaradó részét alsó testén körül tekerik." Ugyancsak Imelyben használták a JPM 64.15.3 ltsz. (50x253 cm) kendőjét, amely 1910-ben készült Naszvadon, és idetelepült szlovákoktól vette Kosa László. 1935-ig volt használatban. A Néprajzi Múzeum másik, de már gyapjúszőttes gyermekhordó kendőjét 1967-ben Baranya megyében, Egerágon gyűjtötték. Ez utóbbihoz színösszeállításban, mintázatban egészen hasonló darab nemrég került a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményébe (75.23.5 ltsz). Készítésének helye ismeretlen, a pécsi vásáron vettük. Sombereki németektől szerzett gyermekhordó kendő szerepel a múzeum néprajzi állandó kiállításán, s a mohácsi múzeum anyagában is. 1972-ben gyűjtötte Mihályi Rozina az 1876-ban Mohácson készült gyermekhordó kendőt. Ezt az 1930-as években még eredeti funkciójának megfelelően használták, később pedig falvédőnek. Egyik 1910-ben készült kendőnk hímesházi takács munkája. A baranyai délszlávoknál szintén ismert a gyermekhordó kendő, de csak ott, ahol vegyesen laknak a németekkel. Ennek elterjedése körültekintőbb vizsgálatot igényel, hiszen pl. Szőkéden, Átán nincs, pedig ezek is vegyes lakosú községek. A KDM gyűjteményének egyik darabja Bárból származik; beleszőtt monogrammal. Legtöbb a véméndi szőttes gyermekhordó (hat db, saját gyűjtés). Ezek is többfélék: általában az alap pamutszálból szőtt vagy feleszálas (pamut+len), a csíkozott díszítés gyapjú. Leidecker és Wergan nevű helybéli takácsok készítettek ilyesmit, vagy Bátaszéken csináltatták a véméndiek. Az ünnepi viselet sötét tónusát jól egészítették ki a színes csíkozású, ezen belül esetleg geometrikus motívumokkal tarkított díszek. Az alapszínek (piros-sárga-kék) mindegyiken fellelhetők, keskeny fekete kíséretében, a díszesebb darabokon azonban a vörös, a kék és a zöld többféle árnyalata is megtalálható, így pl. az erős rózsaszínen keresztül a bordóig, a püspökliláig, a kékeslila, a türkiz többféle változata is szerepel. Nem ritka, hogy a szőttes egyik végében a tulajdonos nevét vagy nevének kezdőbetűit olvashatjuk beleszőve, illetve utólag belehímezve. Ahol már csak falvédőnek használták, a nevet kibontották. Erre is van példa gyűjteményünkben. Gunda Béla állapítja meg a teherhordó eszközökkel kapcsolatban: „Egy-egy teherhordó eszköz »vezérkövülete« régebbi gazdálkodási módoknak, társadalmi rétegződésnek, települési mozgalmaknak és belső vándorlásoknak." Véleményünk szerint a baranyai gyermekhordó kendők vizsgálata nemcsak anyaguk, változatos színösszeállításuk miatt érdemel figyelmet, hanem kutatásuk folytán éppen eredetükre, a betelepülések irányára derülhet fény vagy furcsa módon lehet baranyai helyi átvétel is, ha figyelembe vesszük a dél-baranyai, múlt századi szlovák vendégmunkások jelenlétét az uradalmakban. 260