Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs–Kakasdombon

A leletmentés során hét olyan sírt sikerült feltárnunk, amelyet a munkákkal egyáltalán nem, vagy csak kevéssé bolygattak meg, valamint két további sír helyét sikerült utólag pontosítani. Feltárásra került még egy magányosan eltemetett lócsontváz, mely mellékleteit és elhelyezését tekintve egyaránt figyelemreméltónak tűnik. Az így leletmentett anyag többsége a római korból származik (1, 2, 4, 5, 6, 7, 9. sírok és a lósír), míg a 8. sír és a töredékes 3. sír a honfoglalás idejére tehető. A sírok anyagát az alábbiak alatt ismertetjük: 1. sír Sírméretek: 50 cm mély, 80 cm széles. Mérhető sírhosszúság: 160 cm. Irány: 4' Az erőgép által kialakított partfalból került elő. A vázat a gép az alszárak felénél metszette el. Keleti oldalán tegulatöredékekből, valamint megmunkálatlan mészkődarabokból rakott, két vízszintes sorból álló, kötőanyag nélküli keskeny falat találtunk, mely az eredetileg padmalyos sír lezárására szolgált. (I. kép.) Ennek keleti oldalán faoszloptól származó, 28 cm átmérőjű kerek folt volt. 1. kép: 1. sz. sír. 1:20 A sírban felnőtt férfi nyújtott helyzetű csontvázát találtuk, melynek mérhető hosszúsága 125 cm. Jobb alkar a mellkas bal oldalára, bal alkar pedig a jobb könyök alá visszahajlított. Mellékletek 1. Bronzlemez: A jobb combcsont külső oldalán gyűrűszerűén meghajlított bronzlemez. Szélein ék alakú bereszelésekkel kialakított mintával. Atm.: 1,1 cm; Sz.: 0,75 cm; Lelt. sz.: 77.92.1. (1. kép 1.; 10. kép 1.) 24