Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Knézy Judit: A somogyi nők házi vászon ruhadarabokra vonatkozó utalások a XVIII–XIX. században

vasárnapi viseletnél a fiatal nők tarka szoknyáját, fehér kötényét. Természetes, hogy a fejkendő, konty, pántlika mellett a kötény is egyik gyors követője a divatnak, a viseletben történő változásnak. Minthogy szép számmal rendelkezik a Rippl-Rónai Múzeum fehér vászon női és férfi kötényekkel, s ezek egy része szépen díszített, hímezett is, a vászon és színes kötények váltása, formája figyelmet érdemelnek. 4. Női kötény. A XVIII. századi nemesi inventáriumok elég következetesen használják a kék kötény, patyolatkötény (rendszerint csipkés), kivarrott tafota kötény kifejezéseket, 1762-ből az egyik inventárium elékötőtf

11 emleget („egy világoskék, fehér pántlikával elékötő, sötét kávészínű vörös selem virágokkal kivarrott elekötő" stb.). Ezt a kifejezést Somogyban ma már nem használják, inkább a surcot, mely a német lakosok és az iparosok melles kötényeinek hatására terjedt el és elsősorban melles kötényt jelent, míg a régebbi kötény csak deréktól lefelé fedte a testet. Általánosságban elmondható a fennmaradt darabok alapján, hogy a Külső-Somogyban és Kaposmentén emlékezet szerint mind a férfi, mind a női kötények keskenyek, kb. egy vászonszélből kikerülők voltak, s a szoknya vagy gatya aljától 5—10 cm-re értek le. Nem lehetett különösen nagy különbség a női és férfi vászonkötény között. A Kaposmentén pl. mindkettőre koszorús hímzést varrtak az alsó szegély fölé. Hétköznapra kékfestő kötényt vettek fel, erre is szerettek koszorús hímzést rávarrni. A Külső-Somogyban a fiatal nők hosszú, keskeny, téglalap alakú kék vagy fekete kötényt hordtak már a XIX. század végén ünnepen. A Zselicben és a Belső-Somogyban viszont a fehér gyászban megőrződött a fehér vászonkötény viselése és ez nőknél rendszerint bő ráncolt, 2—3 szélből való (Darány, Somogyszob, Csököly, Zselic) és díszesen van elöl összevarrva csipke- vagy farkasfog betéttel.

48 Sok községben a színes kötény is bő és ráncolt. Az egykori színes női ünnepi kötények nem ilyen bővek, 50—70 cm-esek. A színes kötény bővülése az 1920—30-as években történt meg. 5. Vállkendő. A vállkendők, nyakravaló vagy nyakkeszkenők fontos részei voltak a házivászon női viseletnek. Csököly, Darány, Csokonyavisonta, Szenna és környékén az idősebbek gyászöltözékében a századfordulón vagy ún. nagypénteki gyónó ruháján fehér vászon volt a nyakravaló, a somogyszobi aszonyokén fekete klott. Korábbi időszakokra vonatkozóan kevés az utalás. Kisnemesi inventáriumok

49 felsorolnak nyakravaló kendőket is, főképp gyolcsból és finomabb anyagokból. Bizonyára az 1850-es évektől fennmaradt árvaszéki iratok paraszti leltárai erre, s a megelőzőre vonatkozóan is újabb és több adatot adnak majd. A Vasárnapi Üjságban 1862-ben ismeretlen szerző leírja, hogy a somogyi nők felső testét nagy fehér vállkendő fedi.

50 A házivászon viseletegyüttesek összehasonlító kutatásának a Dél-Dunántúlon ma még nagy lehetőségei vannak, részben a szabástípusok, díszítésrendszerek, valamint a fehér gyászban megőrződött korábbi elemek értékelésével. Ehhez kívántunk hozzájárulni összefoglalónkkal. 17 SML. 1762 Inventárium. « Knézy Judit : A fehér gyász Somogyban. Rügyek. Kaposvár, 1972. 152—158. 49 SML. Inventáriumok XVIII. század, különösképpen 1762. évi. x>Kresz: i. m. 208. 235