Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Knézy Judit: A somogyi nők házi vászon ruhadarabokra vonatkozó utalások a XVIII–XIX. században

való XIX. század végi női ingei ugyancsak ilyen hosszúak. A Lakócsa környéki horvátoké csak 15—20 cm-esre rövidült le. Az előbb említett vidékeken a rövidebb és elöl végig hasítékolt női ingekre a felső szoknya nem pontosan a derékon, hanem egy tenyérnyivel feljebb került. A házivászonból készült felsőszoknyák (biklák) övpántja ennek megfelelően szélesebb is volt, mint az alsószoknyáké. A belső-somogyi, zselici és kaposmenti,

34 valamint nagybereki községek félingje, bokrosingje, kisingje — a recens adatok alapján — felső ing volt, alatta szűkujjú, többnyire bevarrott, kevésbé díszes alsóinget hordtak hűvösebb időben. A mezőn, aratásban viszont a felső bodros ujjú inget vették le, és a sima szűkujjúban dolgoztak. E mellévarrott, nyakban ráncolt, többnyire bőujjú női ingnek több variánsa van szabás, bőség és díszítés tekintetében. E kérdésről a buzsáki és környéki színes hímzés kialakulásával kapcsolatos cikkünkben, melyet Űjváriné Kerékgyártó Adrienne-nel írtunk,

35 adtunk rövid összefoglalót, ezt egészíteném ki újabb adatokkal. 1. A mellévarrott belső-somogyi magyar ingek többségénél az ujj egyetlen vászonszélből készült és csak a kézelője hímzett. 2. Egyes ünnepi alkalomra készült ingeknél a kar résznél díszes betoldás van (csökölyi gyászingeknél fehér csipke,

36 buzsáki női ingeknél vagy fehér csipke,

37 vagy színes szőttes-betét

38

), s az ingujj a betéten kívül még egy fél vagy egy egész széllel megbővül. A díszítés a betoldás mellett a kar hosszában fut végig, a csökölyi gyászingnél fehér mértanias mintákkal, a Buzsák környéki horvát ingeknél a betoldástól függően : ha fehér csipke a betoldás, akkor fehér mértanias szálszámolásos hímzés, ha szőttesdíszű (piros vagy piros-kék) csík a betoldás, a toldás melletti részen a betét színében (piros vagy piros-kék) mértanias, a szőttesmintát utánozó színes hímzés fut — természetesen a kar hosszában. A Buzsák környéki szőttesbetétes és hosszában futó mintájú női ingje a Lakócsa és környéki női ingekkel annyiban mutat rokonságot, hogy az is szőttesdíszes, s a szőttes ugyancsak a kar hosszában fut, de ennél a szőttes nem betétként van külön belevarrva, s az ujj bőségét így nem vászonszél adja. 3. Egyes mellévarrott ingeknél nem ráncolják az ujj végét, és nem kerül rá kézelő, hanem vagy megtartja eredeti bőségét, vagy beszűkítik a végét. A belső-somogyi magyar idős asszonyok ún. tuszlis

39 hosszú ujjú inge is ilyen és díszítetlen, míg a Buzsák és környéki horvátoké a karöltőn keresztben futó fehér mértanias, vagy színes ún. vézás hímzésű. Megjegyzendő, hogy ugyancsak egyes darabok régiségére utal, hogy a legtöbb ing derekának sarkában mértanias tulaj donjegy van hímezve. c) Alsóing — szűkimeg. Erre az ingtípusra a XVIII—

XIX. századi forrásokból nem tudunk következtetni. Viszont későbbi analógiák azt mutatják, hogy a bő, mellévarrott ujjú ing alatt az alsó ing szerepét töltötte be. A XX. század elejére viszont egész vidékek felsőingként viselték már nyáron díszesebb változatait — így Külső-Somogy3* Gelencsér Sándor : Házivászon készítése és felhasználása a Kaposmentén. Somogyi Múzeum 13. sz. Kaposvár, 1968. 46. 85 Űjváriné, Kerékgyártó Adrienne—Knézy Judit : A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez. Somogyi Múzeumok Közleményei, U. (1975) 119—135. p. 39 Rippl-Rónai Múzeum anyagában 162. lt. számú. 87 Ilyen csak a Néprajzi Múzeum anyagában van. 38 RRMúzeum anyagában pl. 462 ; 6854 lt. számú. 39 RRMúzeum anyagában 50. 1. 6. — emlegeti Raksányi : i. m. RRM A. 1211. 233