Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanácskozás a népviseletről - Knézy Judit: A somogyi nők házi vászon ruhadarabokra vonatkozó utalások a XVIII–XIX. században

többek között a konvenciós levélben ígért hosszúümögöt.

28 Csorba József a Dráva mentére teszi a XIX. század közepén a hosszú ing használatát, sajnos nem jelöli meg név szerint melyik községekben: „vannak ismét helységek, főképp a Dráva felé, hol hosszúümögben, melly elöl hasítva, a melykas aljáig, csak galanddal összekötve, hogy duzzadt emlőjüket kaczérkodva s alig takarva látni lehessen, hátul sok ráncba szedve színes vagy színetlen köténnyel a derékon körülkötve — járnak a nők."

29 A még ma is fellelhető hosszú ingek nem bő szabásúak, formájuk inkább zsákszerű. Térd alá érnek, szűk, többnyire gallértalan nyakúak, elöl hasítékkal és pertlivel záródik", esetleg gombbal. Ujjuk szűk, bevarrott, pálhával ellátott. Ujja végén többnyire csipke van, hasítékja mellett fehér hímzés vagy fehér vászonból cakkos szélű rátét. A szoknya részen kétoldalt többnyire 1—1 háromszögletű betoldás van bővítés céljából. Karádon, Andocson, Somogyacsán, Szorosadon — tehát néhány külso-somogyi községben — még viselték 1940—50 között idősebb asszonyok. Az e században gyűjtött adatok szerint a hosszú ingnek csak felső része szolgált felső ruhaként, mert szoknyarésze a legalsó pendely volt, amelyre még 1—2 pendelyt és egy felső szoknyát vettek fel. Karádi hosszú ingek elején mesterke (szálhúzásos hímzés) és lapos öltéses hímzés van a hasíték mellett. Dél-Somogyból ez ideig nem gyűjtöttünk ilyen hosszú inget. te b) Féling vagy félümög — felsőing. A terminológia női felső testet takaró, ujjas, kb. derékig érő, elöl hasítékkal ellátott ingfélét jelez. A XX. századi zselici és belső-somogyi recens adatok sűrűn ráncolt derekú és ujjú, mellévarrott ujjú inget neveznek félingnek. Ettől függetlenül a XVIÏI. században lehetett másféle szabása is. A korabeli nemesi inventáriumok is említik: pl. 1758-ból Sárközi Jánosné hagyatékából „féling táczlival különösen pár féling csipkével és hasonló";

30 Bárány Györgyéből 1765ből Balatonboglárról „egy pár patyolat fél ümögh és egy gyolcs" („német váll" és „magyar váll" mellett, bizonyára alsóingek).

31 Ezzel a kifejezéssel szerepel az 1809-es Angyal Bandi által rablott holmik leltárában is: „patyolat új és viselt, csipkés ujjú félümög".

32 Persze ez esetben nem nehéz megállapítani, hogy nemesi félingekről lehet szó. I. B. Vitali 1828-ban a Sió menti paraszt nők ünnepi ingéről megjegyzi, hogy rövid, hófehér vászonból való és „semmiesetre sem modern szabás szerint".

33 A Rinya és Dráva menti asszonyok ingével kapcsolatban éppen ezek gazdag redőzöttségét figyelte meg. Az utóbbi valószínű bőven ráncolt mellévarrott ujjú felsőing lehet, későbbi fennmaradt tárgyi emlékek alapján. Későbbi elnevezései: kising (kontra hosszú ing), bokrosing, féling, melynek télen hosszú ujjú, esetleg szélesebb kézelőjű változata volt használatos. A XIX. századi darabok dereka rövidebb volt, mint a XX. század elejieké. Tárgyi emlékeink erre leginkább a Belső-Somogyból (Lábod, Görgeteg, Nagykorpád) és a Nagyberekből vannak. Pl. a Néprajzi Múzeum 83.963. sz. görgetegi női ingének 40 cm. az eleje hossza, a 93932. sz. lábodi lenvászon ingnek 34 cm. Keskeny kézelőjükön lévő egyszerű mértanias ún. parasztaltés (átcsavart tűzőöltés) is mutatja e darabok régiségét. A Buzsák környéki, horvát eredetű falvak többnyire lenvászonból 28 SMIi. Kacskovlcs családi levéltár, Konvenciós levelek 1800—1820. 2° Csorba: i. m. 91. M SML. 1758. Inventárium. Pusztakorpád Sárközi Jánosé. 31 SML. 1765. Inventárium. Thulman Pálnéé. 33 SML. Kacskovics család iratai. Konvenciós levelek. 1800—1820. 33 Vitali: i. m. 83. 232