Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Die Auswertungsmöglichkeiten des mündlichen Denkmalmaterials des I. Weltkriegs

Sonkoly István MEGZENÉSÍTETT BABITS MIHÁLY MÜVEK „Ô mért nem lettem én muzsikus" sóhajjal kezdte Babits a Recitatív című rapszodikus versét. A költemény initiuma, bevezető akkordja önáruló, rávilágít a mai költő zene iránti lelkesedésére. Továbbá „képzeteket és szavakat zene borítja el; zenére születtek"

1 mondja elismerésként Babits a Zalán futása zengő hexametereiről. Ha ennyire felismerte ő a zenében fogant vers jelentőségét, akkor bízvást mélységesen „artista" lélek volt; bár nem írt zenekritikát, mint Ady, sem dalokat, mint Csokonai, Verseghy, Arany, sem indulót mint Kisfaludy Sándor. Kétségkívül prózájának is „legmegejtőbb vonzóereje — a zeneiség". Verseit ő „éneklő, erősen hullámzó hanglejtéssel olvasta fel".

2 Ha ezeket nem is ösztönözték népdalritmusok, mint többek közt Csokonai, Petőfi, Ady verseit, lappangó zenéjükben mintha visszacsendülne a klasszikus polifónia patinás műveinek hanglejtése. A 26 éves korában megjelenő Levelek írisz koszorújából című kötete a képzeletét betöltő sok zenei hatásról tanúskodott. A fiatalok abban az időben Wagner muzsikájában sejtették meg a jövő zenéjét. Bayreuthra mint a zene Mekkájára tekintettek, hol várták a „hívek" Wagner zenedrámájának leghitelesebb előadását. Bizonyára az új eszmék iránt fogékony költőnk is reagált erre, mert erről árulkodik a Strófák a wartburgi dalnokversenyről című kifejezésteljes éneke. Ez a párvers élesen szembeállítja az Eschenbachi Wolframot Tannhäuserrel. Mert mindkettőjüknek gyökeresen eltért a felfogása a szerelemről. Wagner Tannhäuser című dalműve meggyőzően éreztette a két főhős dallamívének intonációs különbségével az életfelfogásuk eltérését. Hiszen mindketten mást szomjúhoztak a szerelemben. Míg Wolfram az eszményi felfogásában angyali madonnája kedvéért „megvív hősi tornán", addig Tannhäuser, aki érzéki élvezet rabja, „a kéjnek teljét" akarja. Bántó, ha a megzenésített Babits-versek összegezése talán csalódást keltett az olvasóban. Harmincnál kevesebb eredeti versének, s alig tucat műfordításának dallamosítása eltörpült a több száz Ady-dal árnyékában.

3 Motiválható ez a körülmény a Babits-versek időmértékes jellegével, mert a zeneszerzők többsége mindig húzódozott a mértékes verselésú költemények dallamosításától. A helyzet ma sem változott, ma is, akárcsak a XIX. század elején, szívesebben zenésítik meg a hangsúlyos verseket. Ezért oly kevés a Berzsenyi-, Kölcsey-, Kazinczy-megzenésítés. Érdeklődésünket felkelti, vajon pályakezdő zsengéi, avagy érettkori lírájának szépségei vonják e bűvkörükbe a zeneszerzők javarészét. Megállapíthat1 Babits Mihály: Irodalmi problémák. (Nyugat kiadás), 1917. 103. 'Grandpierre Emil: Babits prózája és Sárközi György: Hol élt Babits Mihály? In: Babits emlékkönyv. (Nyugat kiadás), 1941. 70 és 221. ' Sonkoly István : Ady-vers megzenésítések. Petőfi Múzeum évkönyve, 1961. 13 Balogh Ádám Múzeum évkönyve 193