Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az I. világháború szóbeli emlékanyagának értékelési lehetőségei
A visszaemlékezésből kiemelt két epizód után, de egyéb tapasztalatokat is figyelembe véve, a következőket állapíthatjuk meg : — A 80 év fölöttiek tudatában az első világháború az egyéni helytállás meghatározó erejű élményeként maradt meg. 20 Az egyéni „hősiességnek" az I. világháború haditechnikája eleve nagyobb teret engedett, mint pl. a II. világháború. Szemtől szemben álltak egymással, s ez a helyzet a tudatban a „vagy én halok meg, vagy ő" alternatíváját jelentette. Érthető tehát, ha az emlékezők a helyzet kikényszerítette helytállást, a „muszáj-Herkules" magatartást, visszatekintve egyéni hősiességnek látják. — Az emberi emlékezet sajátosan szelektál, s nem mindig úgy, ahogyan várnánk. Nemcsak a katartikusan nagy élményeket őrzi meg, hanem a már-már anekdotikus színezetű eseményeket is. De mindenképpen olyan eseményeket, amikor — lehet, hogy a véletlen következtében —, központi szereplővé vált az elbeszélő, s bizonyítania kellett egyéni adottságait. — Egy-egy élménytörténet nemcsak emlékidézés, hanem tanulságtétel is. A tanulság érdekében meg kell fogalmaznia az elbeszélőnek, hogy csak az átlagosnál nagyobb erőfeszítés — akár hősi helytállást, akár egyéni leleményt, alkalmazkodást jelentett —, biztosította a fennmaradást, a túlélést. 2. Tapasztalatunk szerint az igazi „hőstörténet" lényegesen kevesebb, mint vártuk. Mert ha a hőstörténetekben a túlélés lehetősége — tanulságként, érzelmi háttérként — még fokozottabban jelen van, ez hangsúlyozódik, az elbeszélés anekdotikus színezetű, s tulajdonképpen álhőstörténet lesz. Hősünk egymásba fűződő „hőstettei" a csendes szabotázs, a parancsmegtagadás, a szökés témái körül forognak. Egy másik dunaföldvári parasztember (született 1896) a maga „külön háborújáról" így beszélt: „Én vótam kérem kikípezve Szlovenszkóba, Szlovenszkóba engem nem tudtak kikípezni... Jól figyeljék meg, mert úgy látom, maguk tanulmányozni akarnak engem! Akkor meg: Szlovenszkóból pediglen áthelyeztek engem a lengyelekhez. Ott se tudtak engemet kikípezni. Akkor a lengyelektől áttettek engemet az oroszokhoz. Azok se tudtak engemet kikípezni. Az oroszoktól meg áttettek a románokhoz. Azok se tudtak engemet kikípezni. Végül aztán Szlovenszkóban... aztán utoljára a hadbíróságon vizsgáztam. A vád az vót ellenem: négyszeri katonai felszerelés megsemmisítése, egy tizedesnek a vagonból való kihajítása, a nevemnek egyszeri megmásítása, s a szabadságos levél jogtalan eltulajdonítása. Vótam háromszor hadbírósági tárgyaláson. Az elsőn golyó általi halálra ítíltek, de aztán gyüttek, és sikerült nekem megszöknöm a hadbíróság börtönéből, így Újvidéken kötöttem ki. (— Akkor Pali bácsi a harcokban nem is vett részt? — kérdezett közbe egy középiskolás leány.) — Akkor, édes angyalom, kegyed nem ért ehhöz! Tessék, angyalom, látja eztet? (A kezét mutatja) 1916-ban a kozákok vágták keresztül. A lovasok, visszavonuláskor. Akkor a digóknál — az olaszoknál — katonanyelven... Mikor már tudtuk, hogy egykét nap van hátra a háborúból... Hát én nem vagyok hajlandó arra, hogy elpusztuljak! Eztet (a kezét mutatja) rá egy kőre, aztán egy másik kővel meg csihi-puhi. Tessék, itt van na, a vágások láthatók rajta. Grivnóba vótam aztán kilenc napig vele a kórházba, mikor lezajlottak a nagy utolsó ütközetek. Aztán meg pediglen 916. augusztus 14-én Pianekinél kaptam ide a faromba egy lövést, amelyik az ágyékomat átszakasztotta, a herémnek a felit cafrangokra rágta, a pöcsöm vége, ami alsóbb vót, azt meg levágta. Ügyhogy kaptam négyet az orosz golyókból. Ha hajlandók megnézni, megmutatom! Négyet kaptam ide. Nekem itt üres. Nemhogy én a harcokban nem vettem részt! Négyféle kitüntetésem van: csapatkereszt, Károly-kereszt, bronz és kisezüst." 2 * 2» Vö: Szilágyi: i. m. (A Tanácsköztársaság . . .) 264. 21 A megyei honismereti tábor középiskolás résztvevőinek közösen végzett gyűjtése 1976-ban, Dunaföldváron. (A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Történeti Adattára). 186