Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Gaál Attila: Késő középkori leletek Tolna megyéből I.
12. kép: Gyermeksír övgarnitúrájának maradványai Bátáról. 1:1 3. Ezüstpénz, melyet egy négyzetes átmetszetű, hegyes tárggyal átfúrtak, s valószínűleg éremként nyakban viseltek. Habsburg Lipót 1697-es három krajcár névértékű vereté 55 (14. kép). 4. Bronz fülbevaló, melynek alsó része lunula alakú, a kiszélesedő részt zeg-zug vonal díszíti. Durva megmunkálású, erősen kopott. A zegzug vonal mint díszítőelem közelebbről nem lehet kormeghatározó. Mivel a IV—V. századi bronztárgyakon — elsősorban az övtartozékokon — gyakori, s szórványleleteink között ebbe az időszakba tartozó tárgy is található, fülbevalónkat feltételesen a római időszakból származó leletekhez sorolhatjuk (14. kép, 2). 5. Érem. Nyolcszögletű érem, mely ugyancsak a sírok közeléből került elő. Anyaga sárgásfehér bronz, apró függesztőkarikája vörösréz. Hiányos, igen töredékes. Egyik oldalára durva szövésű, fehér vászondarab tapadt. Az érem előlapján jobb kezében kereszt végződésű pásztorbotot tartó, kámzsás barát látható, valamint a töredékes CR. XS-P-BENEDIC... felirat. Hátoldala az előlapnál is kopottabb. Itt a körirat IHS-VR"S betűi, a belső mező kereszt alakú ábrájának töredéke és a C és S betűk olvashatók (15. kép). MUnger Emil: Magyar éremhatározó. Üjkor II. 1657—1740. Bp. 1958. 28—29, az itt ismertetettektől eltérő típus. Hátlapon sas, mellén koronával. Verdej.: (CB) 124