Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)
Tanulmányok - Gaál Attila: Késő középkori leletek Tolna megyéből I.
2. sír Az 1. sírtól keletre, mintegy 14 m távolságra (vagyis az 1. sír és a II. sz. falvégződés közötti távolság felénél) az omlásból gyermeksír maradványai hullottak ki. A munkának ebben a szakaszában a lelőhelyet még nem közelíthettük meg, így csak a leleteket, egy bronzveretes pártaöv tartozékait gyűjthettük össze részben a munkásoktól, részben pedig a lehullott földből. A leletekkel egy helyről egy 3—4 éves gyermek csontvázához tartozó, zöld patinanyomokat viselő koponya töredékeit, ugyancsak oxidnyomos bordatöredéket, valamint egy kulcscsontot is összegyűjtöttünk. 16 /a A föld szóródását figyelembe véve a csontok és az övgarnitura összetartozását bizonyosnak tarthatjuk. A pártaöv tartozékai: 1. Trapéz alakú bronz övcsat, sima, ugyancsak trapéz alakú, kettős szíjszorító lemezzel, melynek elkeskenyedő végén két bronzszegecs van. A szegecseknél a két lemez közé bőrmaradvány szorult. A csat pecke vékony, lapított bronzhuzal (12. kép). A csatkeret mérete: 3 (2,5)xl,7 cm; a szíjszorító mérete: 2,5 (l,7)xl,4 cm; a csat teljes hossza: 4 cm. 2. Négyzet alakú övveretek, melyeket bronzlemezből, préseléssel készítettek, összesen kilenc darab. Díszítésük azonos: négy egymáshoz kapcsolódó stilizált, gótikus liliom. Középső, leghosszabb szirmukkal alkotják a veret négy sarkát (12 kép). A liliomok közötti terület áttörtségét az eredetileg egybefüggő felület felülről történt átlyukasztásával érték el. Ehhez téglalap átmetszetű, hegyes tárgyat használtak. Az így keletkezett lyukak mérete — kis eltéréssel — minden tárgynál 0,3x0,2 cm. A lyukasztásnak ebből a módjából is kitűnik, hogy a veretek eleve igen vékony anyagból készülhettek. Minden veret középpontját egy szegeccsel ütötték át, és ennek segítségével rögzítették az övön. Az egyik veret alján a szegecs körül ennek a szíjnak apró maradványait találtuk, egy másik veret pedig egy 3,7 cm hosszú és 1,4 cm széles bőrdarabon helyezkedett el. A veretek mérete: 1,7x1,7 cm. 3. Lyukvédőként szolgáló bronzveret, összesen három darab került elő. A kissé nyújtott veretek egyik oldala szögletesre alakított, majd ehhez csatlakozik egy erősen domborított veretrész, melynek peremrésze hullámos kiképzésű. A pecek számára készített lyuk nem a középpontban, hanem a szögletes oldalhoz közelebb, mintegy egyharmad távolságon helyezkedik el. A hullámos perem kiképzésű veretrész felületét a lyukból kiinduló, sugárnyaláb szerűen szétterülő bordázat díszíti. A veretek felerősítését a hosszanti felezőn elhelyezett két szegecs segítségével végezték. Az egyik vereten megmaradt az eredetileg minden szegecsen meglévő 0,4 cm átmérőjű, enyhén domború, kör alakú bronzlemez, amely a szegecsvég ellapításánál az alátét szerepét töltötte be (12. kép).» A fenti leletanyag párhuzamait keresve azt tapasztaltuk, hogy Szabó Kálmán alföldi ásatásai, 18 valamint a csuti 19 és Mohács-cselepataki 20 középkori temetők a leggazdagabbak ilyen leletekben. Azonos vagy közelálló darabokat a Viktória-gyári, 21 kaszaperi, 22 mezőkovácsházi, 23 zagyvapálfalvai, 24 muhi, 25 tiszai/a A csontok vizsgálatáért és az életkor meghatározásáért ezúton mondok köszönetet K. Éry Kinga antropológusnak. 17 Ugyanilyen alátétek, „körös lemezkék" lenyomatait figyelte meg Szabó János Győző is a kisnánai vár temetője 3. sírjának pártaövein. (Szabó János Győző: Gótikus pártaövek a kisnánai vár temetőjéből. Az Egri Múzeum Evkönyve, VIII—IX. Eger 1972, 61—63. és 16. kép.) " Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bp. 1938. 19 Gerevich László: A csuti középkori sírmező. Budapest Régiségei, XIII. (1943) 103—166. 2» Fehér Géza : Az 1949. évi Mohács—Csele-pataki mentőásatás. Arch. Ért. 82 (1955) 212—228. 21 Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető. Dolgozatok, XIV. (1938) i39—190. 23 Foerk Ernő: Ujabb leletek a Viktória telkén. Budapest Régiségei, X. (1923) 74—80. 23 Bálint Alajos: A mezőkovácsházi középkori település emlékei. Dolgozatok, XV. (1939) 146—164. 24 D. Dornyai Béla: Zagyvapálfalva „Pusztatemplom"-ának középkori régiségei. Salgótarjáni Könyvek, 12. Salgótarján, 1939. 23 Éri István—Bálint Alajos: Muhi elpusztult középkori falu tárgyi emlékei (Leszih Andor ásatásai) Bp. 1959. 117
