Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Tanulmányok - Gaál Attila: Késő középkori leletek Tolna megyéből I.

Gaál Attila KÉSÖKÖZÉPKORI LELETEK TOLNA MEGYÉBŐL I. Az elmúlt évek során jelentősen megszaporodott múzeumunk régészeti gyűjteményében a XIV—

XVII. századi temetőkből származó, s mindeddig közöletlen leletek száma. Többségük gyors leletmentésekből vagy leletbeszolgáltatásokból származik, tehát nem tervszerű, tudatos feltárások eredményei, s rendszerint csak egy-két sír, vagy sírrészlet anyagát jelentik. Mégis, mivel a valaha oly sűrűn lakott

1 Tolna megye területéről hasonló anyag mindeddig nem került feldolgozásra, úgy véltük, hogy e töredékesség ellenére sem lesz haszontalan, ha évkönyvünkben ezeket a leleteket folytatólagosan ismertetjük. Báta — Régitemető völgy 1975. április 20-án Bátán a Régitemető völgy területén, a Fő utca és a magas parton épült Sallai utca közötti mintegy 8—10 méter magas partfal megrepedt, és ezt követően 20—25 tonnányi lösz zúdult a Fő utca 369. számú ház udvarára. Az omladékban téglatörmelékek és emberi csontvázakból származó csonttöredékek, a partfalban pedig egy téglatörmelékkel feltöltött árok, egy korábbi téglafal kitermelt árkának metszete látszott. Mivel a földréteg ismét megrepedt, a lelőhelyet csak a veszélyeztetett szakasz mesterséges omlasztása és erőgépekkel történt rendezése idején közelíthettük meg (1. kép). A munkák elsődleges célja a partfal rögzítése és a magas parton húzódó Sallai utca házainak védelme volt. Feltárásra így sajnos nem nyílott lehetőségünk, csupán az omlasztásból származó leleteket gyűjtöttük össze, és a kialakított rézsűben tártunk fel három, melléklet nélküli sírt. Kibontottunk továbbá két, nagyméretű téglákból épített téglafal végződését, melyek a már első alkalommal is észlelt falárkok alján, a falkitermelőktől már nem bolygatott mélységben viszonylag épen megmaradtak. Az erős kötőanyaggal készített falak a lösz leomlása után sem sérültek meg. Valószínű együvé tartozásukra az alábbiak utalnak: 1. Azonos a két fal szerkezete és építési módja. Mindkettő alapozását olyan, — a fal teljes szélességében mésztejjel megkevert, rendkívül kemény, sárgásfehér színű — agyagréteg képezi, amelyet különböző nagyságú kő- és téglatörmelékkel soványítottak (3. kép). A II. számú (Ny-i) falnál közvetlenül az alapárok aljánál egy, az árok falához simuló, 20 cm széles és 4 cm vastag deszka nyomait találtuk. A fa korhadás utáni lenyomata az alapozóanyagban jól felismerhetően megmaradt. Az így képződött vízszintes üreg 55 cm-ig volt mérhető (3. kép). Az így elkészített alapot egy 5—10 cm vastag, nagy mésztartalmú habarccsal öntötték le, mely az alap szélességét meghaladó, a fal síkjából is kiugró peremeket képezve szétterült (4. kép). 1 Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. III. Bp. 1897. 109