Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
Szilágyi Miklós: A szárított hal (Halkonzerválási módok a magyar halászok gyakorlatában)
Eddig a Tisza vízvidékére vonatkoztatható források halkonzerválásról szóló utalásait idéztük, s azt bizonyítottuk, hogy a XVI. századtól a XIX. század elejéig sokkal szélesebb körben ismert volt a halak sózásának, füstölésének és szárításának gyakorlata, mint az a recens adatokból kibontakozik. Ezeknél az adatoknál részletesebben és konkrétabban tájékoztatnak, az eddig homályos részleteket is megvilágítják a Dunántúlra, a Duna vízvidékére lokalizálható publikált adatok. A középkori, késő középkori halászat és halkereskedelem történetéről készült lokális feldolgozások és a szintézis igényű halászattörténeti összefoglalások, a sokkalta kedvezőbb forrásadottságok miatt, elsősorban e tájról idézik példáikat. 156 Belényesy Márta, a XIV. századi magyar halászat legfőbb jellemzőit összefoglalva igen hangsúlyosan szól a halkereskedelem fellendüléséről. Idézi pl. az esztergomiak 1365-ös vámtarifáját, annak bizonyítására, hogy a sózott, friss és élő hal egyaránt fontos kereskedelmi cikk volt ebben az időben. 157 E vidék — Esztergom—Komárom tágabb környéke — halászatának múltját Alapy Gyula részletes adatgyűjtésen nyugvó kismonográfiájából szintén ismerjük. 158 Szükségtelen azonban Alapy Gyula minden adatának újraidézése, hiszen Belényesy is rámutatott azok legfőbb tanulságára: a külföldre, elsősorban Bécs felé irányuló „szervezett kereskedelemre utal, hogy a század elején a tömletősök, halárusok, halbesózók képében már a rendszeres halkereskedők is felbukkannak". 159 Ez időtől kezdve — amint az Alap2/-idézte adatokból, s még inkább Takáts Sándor részletes vizsgálataiból kibontakozik 160 — Komárom a magyar halkereskedelem központja. Nemcsak az e vidéken, hanem az alsó Duna-szakaszokon fogott halakat is innen szállították a bécsi piacra. A hosszú szállítás — akár szekéren, akár víziúton történt — feltétlenül szükségessé tette az értékesítendő zsákmány legalább egy részének tartósítását, még akkor is, ha kialakult módszerei voltak az élő állapotban való szállításnak. Vagy szekéren, hordókban, vagy a Dunán hajóval, vagy bárkában (tehát mindenképpen vízben tartva) utazott az élő hal a piacra. Ha azonban a szállítás közben romlásnak indult, sürgősen gondoskodni kellett a besózásról. 161 A konzerválási módok közül a sózás lehetett a legelterjedtebb. Az adatok jó része azt bizonyítja, hogy a nagy halakat — főleg a tokféléket — tartósították ilyen módon. Már Herman Ottó közölt olyan XVII. századi adatokat, melyek egyértelműen bizonyítják a sózott hal hordóban való szállítását („ ... vegyen mind sós halat karikával s mind sós vizát valami két mázsával, ha nem többet is ha valami száraz és eleven halat kapna is Kegyelmed, küldjön olyat is .. .") 162 Ennek a levélnek alapján a halkarikát a mázsával azonosítható mértékegységnek vélte Herman. Ezt a következtetést utóbb részletesen cáfolta Iványi Béla, rámutatva, hogy ,,egy-egy karika hal több mázsányi terhet jelentett", anélkül azonban, hogy a karika régi magyar 'hordó' jelentését ismerte volna .. , 163 Iványi e — 150 V. ö. : Takáts Sándor, 1897. ; Takáts Sándor, 1902. ; Takáts Sándor, é. n. (1928) ; Alapy Gyula, 1933.; Belényesy Márta, 1953. 1 5 ' Belényesy Márta, 1953. 161. skk. ,r>s Az Alapy Gyula, 1933. idézte hatalmas mennyiségű anyag részletes elemzését most nem végezhetjük el. Alapy a XVI. századi halászati eredményeket, a sózott állapotban Bécsbe száltított tokfélék mennyiségét éves bontásban is közölte, részben megismételve, részben tovább bővítve Takáts Sándor, 1897. adatait. 13i) Belényesy Márta, 1953. 162. ; Alapy Gyula, 1933. 36. 160 Alapy Gyula, 1933. passim ; Takáts Sándor, 1897. ; Takáts Sándor, 1900. ; Takáts Sándor, 1902. 161 Takáts Sándor, 1900. 213. »sa Herman Ottó, 1887. 112. w * Iványi Béla, 1962. 108. skk. — A karika 'hordó' jelentésére 1. pl. Takáts Sándor, 1900. 213.: az élő halat kocsin karikákban vitték — állapítja meg, majd jegyzetben hozzáfűzi: „Innét a karikahal elnevezés. A komáromi jkv-ben a hordó bor helyett is állandóan karika-bort találunk". 159
