Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
Mészáros Gyula: Szkíta kori sírlelet Bonyhádról
4. Vas lándzsahüvely (élvédő tok), aránylag vastag lemezből (3. kép 1) Formaadásával a lándzsák pengéjének alakját követi. Keskeny peremben végződő csúcsa nyitott, csőszerű. Hosszanti szélei behajlították, tehát a hüvely nem képez zárt tokot. Hosszúság: 23,4 cm. Alapszélesség: 6,8 cm. 5. Vas lándzsahüvely töredéke (3. kép 2) Csúcsa letörve. Erősen töredezett, hosszanti széleinek kiképzése és anyagának megtartása az 1. sz. hüvelyéhez hasonló. A töredék hossza: 21,1 cm. Közelebbről vizsgálva a bonyhádi sírlelet egyes darabjait, az alábbi megállapításokra jutottunk: A vashüvelyek eredetileg a lándzsahegyekre húzva kerültek a sírba. Ezt bizonyítja a penge éles, hosszanti gerincének a hüvely belső oldalán mutatkozó, az oxidrétegbe mélyedő lenyomata. A bonyhádi lándzsahüvelyek feltűnően hosszúak. Az aránylag épebb állapontban maradt 1. sz. hüvely alsó pereme majdnem eléri a lándzsa köpűjenek felső tövét, ugyanúgy, amint az a kakasdi preszkíta bronz lándzsahüvelynél is látható. 1 A szentes—vekerzugi vashüvelyek csoportjában szintén találkozunk ilyen nagyméretű példányokkal. 2 Másik fontos egyezés a bonyhádi és néhány szentesi lándzsahüvely között a hosszanti szélek behajtogatásával kialakított, foglalatszerű belső tokrész és a csúcson alkalmazott keskeny, kiálló perem. Utóbbira példát a szentes—vekerzugi 2. sír lándzsahüvelyének töredékén találunk. 3 4. kép: Bronz nyílcsúcs Szekszárdról A bonyhádi két lándzsatok közeli párhuzamát találjuk még a tápiószelei, szkíta kori temető 83. sírjában. 4 A Donja-dolinai, koravaskori vasbádog lándzsahüvelyek viszont nyílásukkal nem érnek le a penge tövéig, legfeljebb annak fele részéig nyúlnak a leghosszabbak. Ezeknél a behajlított, hosszanti szélek az egyik szélesebb oldalon találkozva összeérnek. 5 A bonyhádi sír késmelléklete a szkíta kori, ívelt hátú vaskéseknek abba a kisebb csoportjába tartozik, melynél a pengehát vonala a nyéltövis csatlakozásánál sarkosan beszögelve megtörik. Ilyen példány került elő a Békéscsaba—fé~ nyesi sírmező egyik, tállal borított, égetéses temetkezési rítusú sírjából, 6 továbbá Szentes—Vekerzug 22. és 61. sz. sírjaiból. 7 A tápiószelei 116. sír nagyon rossz megtartású (szinte csak oxidcsomókból álló) vaskése sorolható még ebbe a típuscsoportba, amennyiben a kés, ilyen torzult állapotában is megőrizhette az eredeti alapformákat. 8 1 Mészáros Gy. : Preszkíta lándzsahüvely Kakasdról. Arch. Ert. (1961) 2. 2 Párducz, M. : Acta Arch. Hung. 6 (1955). 1—22, X. t. 139. sír 5, 142. sír 3. 3 Párducz, M. : Acta Arch. Hung. 4 (1954), XXIX. t. 16. '> Párducz, M. : Acta Arch. Hung. 18 (1966) 88, XV. t és XVII. t. 6. sTruhelka: Der vorgeschichtliche Pfalbau im Savebette bei D. Dolina. Wiss. Mitt. aus. B. u. H, Wien, 1904. 6 Banner B. : A békéscsaba—fényesi sírmező. XLVI. t. 1. Dolg. VIII. (1932) 1—2. 7 Párducz, M.: Acta Arch. Hung. 4 (1954). 8 Párducz, M. : Acta Arch. Hung. 18 (1966) 35—91, XIX. t. 30. 78
