Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Mészáros Gyula: Későbronzkori kincslelet Regöly–Kesziállás dűlőből

30. Bronz csüngődísz letört, ovális alakú karikája a függesztő szár csonkjával, ráfűzött zárt karikával. Hosszúság: 4,3 cm, a nagyobbik karika átmérője: 2,2 cm. A karikák huzaljának átmetszete csúcsokban végződő ellipszis (VI. tábla, 2). Ltsz: 70.6.20. 31. Hiányos, bronzcsüngő-dísz: függesztő száráról a karika letörött. A 30. sz. csüngő típusa. Hosszúság: 2 cm, szélesség: 2,6 cm (VI. tábla, 3). Ltsz: 70.6.19. 32. Bronzcsüngő, vékony lemezből kúp alakúra összehajlítva. Peremszélei erősen roncsoltak. Hosszúság: 2,28 cm, legnagyobb átmérő: 1,8 cm (VI. tábla, 4). Ltsz: 70.6.17. 33. Bronzlemez csüngő, kúp alak, roncsolódott, hiányos szélekkel. Hosszúság: 3,2 cm, legnagyobb átmérő: 1,2 cm (VI. tábla, 5). Ltsz: 70.6.18. 34. Bronzcsüngő-dísz, behajlított végekkel (lunula), szélei mentén domborított pontsorral. Egyik vége és alsó középső nyújtványa letörött. Szélei helyenkint roncsoltak. Magasság: 3,8 cm, szélesség: 11,7 cm (VI. tábla, 6). Ltsz: 70.6.13. 35. Félkörös átmetszetű bronzkarika kicsiny töredéke. Hosszúság: 2,2 cm, szélesség: 0,8 cm (VI. tábla, 7). Ltsz: 70.6.16. 36. Nyitott, öntött bronzkarperec töredéke, lapos négyszög alakú átmetszettél, kiszélesedő végekkel, külső felületén hosszanti irányú hármas bordadísszel. 3 darabból restaurálva. Töredék átmérője: 9 cm, legnagyobb szélessége: 1,5 cm (VI. tábla, 8 a—b). Ltsz: 70.6.14. 37. Öntött, nyitott bronzkarperec egyik letört vége, lapos négyszög alakú átmetszettél, felső oldalán két, haránt irányú, párhuzamos léctag. Hosszúság: 3,6 cm, szélesség: 1,5 cm (VI. tábla, 9). Ltsz: 70.6.15. 38. 183 db különböző nagyságú borostyángyöngy. Közöttük 5 db henger, 6 db korong, 1 db kúp alakú, a többi kettős csonkakúp forma, 3 mm legkisebb átmérőjűtől 2,85 cm-es legnagyobb átmérőjűig (VII. tábla, 1). Ltsz: 70.6.37.1. 39. Vékony aranylemezből nyírt, fonálszerű huzaldarabok, 6 darab, hat különböző méretben. A leghosszabb, szabálytalanul összehajlítgatott állapotban került felszínre (VII. tábla, 2). Ltsz: 70.6.37.2. A leletegyüttes tárgyainak vizsgálata az alábbi eredményre vezetett: 1. A sarlók — az I. tábla, 5. sz. pengetöredék kivételével — azonos típuskörbe: az egyenesen levágott végű, hárombordás markolatnyújtványú sarlók sorába tartoznak. Ez a sarlótípus a Reinecke BD és a Hallstatt Ai periódusok során nagy elterjedésnek örvendett, de átmegy a Hallstatt A2 periódusba is, bár a kétbordás, széles pengéjű, fiatalabb típussal szemben egyre csökkenő arányban.

1 Az 5. sz. töredék, hegyes kúp alakú nagy bütykével, széles pengéjével az előbbiekétől eltérő változatot képvisel. A poncoló véső (II. tábla, 1), kúp alakú hegyével, ovális átmetszetével a későbronzkori fémművesség egyik fontos díszítőszerszáma. A két tokos balta (II. tábla, 2—3) egyúttal két különböző típust is képvisel. Az ép, füles balta, vastag peremével, a perem alatt körbefutó hármas bordadíszével, végül a harmadik (legalsó) körbordából kiinduló, rövid szárú, kettős háromszögű mintázatával a Hallstatt A periódusban elterjedt tokosbalta típushoz tartozik.

2 A Dunántúlról és Kelet-Magyarországról számos példányát ismerjük. A másik, töredékes példányt, kihangsúlyozott hosszanti élei, s az előbbi típusnál jóval nagyobb méretei jellemzik. Közeli párhuzamai többek között a székesfehérvári,

3 sághegyi és velemszentvidi

4 példányok. 2. A rövid, kétélű kardpenge töredék pontosabb tipológiai, kronológiai meghatározásra nem igen alkalmas. Párhuzamos élei szerint korai kardtípusból származhat.

5 1 Foltiny, S. : Zur Chronologie der Bronzezeit in Karpatenbeckens. Bonn, 1955. 94 ; Kemenczel T., A Napkor-piripucpusztai bronzlelet. A Ny. J. A. M. Évk. VIII—IX (1965—66) 18. 2 Kemenczei T. : A Gyöngyössolymos—kishegyi bronzleletek. Az E. M. É. (1970—71) 133—146, III. t. 1. 3 F. Petres Ë. : Székesfehérvári koravaskori kincslelet. Fol. Arch. XII (1960) 35—43. és 12. ábra 2. 4 Foltiny, S.: Velemszentvid, ein urzeitliches Kulturzentrum in Mitteleuropa. Veröff. d. Ost. Arch, für Ur- und Frühgesch. 3 (Wien, 1958) 58. 5 Kemenczei T. : A Napkor-piripucpusztai bronzlelet. A Ny. J. A. M. Évk. VIII—IX (1965—66) 18: „Az egyenes penge is arra mutat, hogy nem késői kardtípus... " 5 Balogh Ádám Múzeum évkönyve 65