Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Vendel-Mohay Lajosné: Négy Babits-kézirat

bits vállalta az ünnepi est prológjának megírását, előadását. Az ünnepségről a másnapi sajtó beszámolt; a Tolnavármegye és a Közérdek Bodnár István tudósítása után közölte Babits Mihály versét is.

24 A Tolna megyei Népújság Babits Mihály kiadatlan verse címen 1967. március 26-i számában ismertette az előkerült régi tudósítás alapján a verset, majd Csányi László: Babits és Szekszárd című tanulmányában is közölte. Ugyanitt megemlítette, hogy „A vers kiadatlan; Babits egyetlen gyűjteményében sem szerepel, nem is említi sehol".

25 Valóban nem találunk rá utalást, még a közlés után, 1972-ben megjelent Kardos Pál: Babits Mihály könyvének bibliográfiájában sem. Igen érdekes volt kéziratunkat a Tolnavármegye és a Közérdekben megjelent szöveggel azonosítani. A költő kézírásával letisztázott vers szövege több helyen eltér, és 16 sorral hosszabb is az újságban közöltnél. A központozásban is találunk eltérést. A vers külső képe szakolatlan, 7—6 szótagszámú jambikus sorokkal, keresztrímmel, ugyanolyan versképet mutat, mint a három évvel később írt Prológusa, melyet egy jótékony célú hangverseny elé írt 1914 novemberében. Kéziratunk 82 sorból áll, a korabeli helyi újságban 66 sor jelent meg. Az alábbiakban a verskézirat teljes szövegét közöljük: PROLÓG EGY JOTÊKONYCÊLU MULATSÁGRA Régen — tisztelt közönség — szokás volt, azt hiszem, hogy trombiták köszöntsék színedet a színen. A régi korra rávall hogy minden tarka volt: ma nem jön trombitával a felemás herold. Ma (feketébe persze) egy úr jön, mint Prológ unalmas hosszú verse száján szinte kilóg. Es im ijedve néz szét, zavart tekintete, látva, hogy enyhe részvét hány embert csalt ide. Segélyül ennyi néphez mely múzsát hívjon ő? a férfi másra éhez, másra szomjaz a nő. Ahány szem, annyi bíró, ahány szív, annyi vágy, egyiknek jó az író, másik táncosra vágy. Ez ósdi rímet kíván, az modernet keres ínyenc fülekkel szíván amaz zenére les. Péter már unja látni mi Pálnak élvezet: hogy ígérjük ma hát mi mindennek kedveset? Nem is elég egy múzsa legyenek mind ma itt mint csokorban a rózsa tarkítja társait. Kinek-kinek mi tessék legyen százféle szép (ha tarka, akor lesz szép a csokor és a kép). Kilenc leány a múzsa, vagy Isten tudja hány : jöjjön ma koszorúzva mind a kilenc leány. S köztük egy égi asszony, mint hold és kilenc csillag, nevessen és mulasson azokért, akik sírnak. Mert nem bús, könnyben ázott asszony a Szeretet: víg, s hogy körötte mások nevessenek, nevet. Táncba vegyül szívessen múzsák között mulat 24 Tolnavármegye és a Közérdek, 1911. okt. 6. 2

5 Csányi László: Babits és Szekszárd. Tanulmányok Tolna megye történetéből. Szekszárd, 1972. 298. 1. 268