Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Sz. Bányai Irén: A Béri Balogh Ádám Múzeum archívfotó gyűjteményének történeti tanulságai

tésnek és mozgalmi munkának a fotódokumentációja hiányos, töredékes. Elgondolkoztató, hogy csak most, az úttörőmozgalom fennállásának 30. évfordulójára készülve vesszük észre, hogy a kezdeti évek sokszínű és lelkes mozgalmi életét megörökítő felvételek tartalmilag mennyire egysíkúak, mennyire nem tükrözik a „mozgalmi munka" egészét. És így „döbbenünk rá" egy-egy évforduló kapcsán az újabb és újabb hiányokra ... Ezek a tények arra figyelmeztetnek, hogy — egyrészt — meg kell keresnünk a felszabadulás után dolgozó és riportfotókat is készítő fényképészmestereket. (Bár az akkori nyersanyag technikailag gyengébb minőségű fotókat eredményezett, reprodukálással a régi felvételek élettartama meghosszabbítható.) Másrészt: amennyire lehetséges, fotózzuk úgy jelenünket, hogy a következő muzeológus nemzedéknek ne okozzunk hiányérzetet. Az archív fotó múzeumi gyűjtésének, értékelésének és felhasználásának néhány szempontjára igyekeztünk rámutatni, összefoglalóan — a legfontosabb feladatokra rámutatva — a következőket állapíthatjuk meg : — Múzeumunk (s meggyőződésünk, hogy minden múzeum) a kevéssé tudatos és rendszeres gyűjtés ellenére jelentős mennyiségű és értékű archívfotó gyűjteménnyel rendelkezik. Mivel legelőbb ezeknek a gyűjteményeknek az értékelési, feldolgozási módszertanát kell kidolgozni, meg kellett fogalmaznunk az archívfotók múzeumi felhasználásának a szakirodalomban most kikristályozódó legfőbb szempontjait. — A múzeumunk kezdeményezte gyűjtési akció a magántulajdonban lévő alkalmi fotók kivételes jelentőségére irányította rá a figyelmünket, s ennek kapcsán végig kellett gondolnunk a parasztság fényképezési szokásainak legfőbb jellemzőit, hogy ily módon az elkövetkező gyűjtési akciók nagyobb eredményességét biztosítani tudjuk. 252