Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gémes Balázs: A juhászok ládái és a juhászcéh kérdése Mezőföldön a XVIII–XIX. században

rost, hogy azokat a panaszokat, mely szerint a juhászok összejövetelét a megye Székesfehérváron eltiltotta, más helységekben viszont hallgatólagosan eltűrte, a megyéhez áttette kivizsgálás céljából. A megyének küldött levélben kiegészítő adatokat kért a Helytartó Tanács arról, hogy valóban megengedték-e más helységekben a „lakozást", illetve milyen „rendtartást" hoztak a juhászok szegődésére és eleresztésére. Míg a város és a megye közti huzavona folyt — most már a Helytartó Tanács bevonásával — a juhászok 1838. augusztusában kérvényt intéztek a megyéhez, melyet teljes terjedelmében idézünk: „Ember emlékezetet felül múló Üdötöl Szabad Királyi Székes Fehérvár városában Szent Mihály Napi bemenetelünket eddig békességesen, és ugyan folyvástosan gyakorolták — az egész Esztendőnek többi Napjai közül Szent Mihály Napját még Ös Eleink gyakorlásunkra kitűzvén hogy az akkori megjelenésünk által Lelkünk az Isteni Ige és Szent Mise halgatásával, melly Esztendőben egyszer történhetik épüljön, és azzal uj életet, és vigasztalást munkás életünk elviselésére nyerjen részént Szolgálatunk, és kenyerünk keresésére Szent Mihály Napja határoztatván azoknak végesztével Ruházatunk, és egyébb szükségesek meg vásárlása is eszközöltetik. — Az okbul Fejérvárott egyedül arra tulajdonképpen Nékünk fel szentelt Zászlónk alatt Sz:Mihály Napján öszve gyülekezni szoktunk, ugy a' Templomban a' Felséges Űr Isten eleibe bátran, és vigan járultunk, ebbéli régi jogúnkkal soha senkit meg nem sérteni Czélunk sem volt, sőtt azutánnis minden igyekezetünket arra fordítjuk, hogy a' leg nagyobb szelidseggel Szent Mihály napjankat engedelem mellett megtartani óhajtjuk. Ugyan azért a' legméllyebb alázatossággal a' Tettes Karok, és Rendek előtt esedezni meg nem szűnünk, hogy még ezen folyó Évben Szent Mihály Napját, mint régi ünnepünket Fejér Városában Kegyessen meg engedni, és megtartatni rendelné, hogy azzal nyomorult sorsunkon a' fentebb elő számlált okok szerént könnyebbíteni méltóztatnának.'^ A levelet aláírták: Gruisz Mihály, Tiringer Jósef, Seivolt Jósef, Megygyesi Jósef, Binis Jósef, Horváth Mihály, Erdéli György, Perger Mihály és Fülesi Jósef „mint Juhászok és Megyebeliek". Űgy látszik azonban, hogy a helytartótanácsi végzéssel megerősödött megye érdemben nem reagált a kérvényre, a juhászok tehát maguk oldották meg azt a problémát, melyben a városi tanács tehetetlen volt. Szent Mihály napján ugyanis átvonultak a megyehatáron, s a szomszéd megyék területén — ahol Fejér megye hatóságai már nem tehettek semmit — tartották meg szokásos összejövetelüket. Ezért aztán a megye 1839. január 2-i ,,kis gyűléséből" kelt, a Helytartó Tanácshoz intézett felirat — nem mervén a saját csődjét bevallani — egy szóval sem emlékezik meg arról, hogy 1837-ben hallgatólagosan megtűrték a megye különböző pontjain a juhászok összegyülekezését, és hogy a legutóbbi Szent Mihály napon sem tudták meggátolni a juhászok tilalmazott összejövetelét: „... midőn a juhászoknak Fejérvár városában lakozás képpeni és azoknak szegödésüket a többi tselédek szegődése szerént meg állapittani kívánnánk, akkoron czélunk csak az volt, hogy egyenként 's előre való fel mondással, mint öszve tsoportozva, amit tsak nehezebben gátolható kitsapongásokra nyújt alkalmat szegődjenek el: a szolgálat változtatásának ideje a Juhászokra nézve továbbra is Sz Mihály napra, a Béresekre Kotsisokra tekintve uj esztendő napja, a Kanászokra nézve pedig Sz György napja a régi szokás szerint meghagyatván, '& e' szerént is a szegődés napja, hanem csak módja szabályoztatván amiről Cs. Kir Fő Hercegségednek s' a NMM.K.H Tanácsnak ezen alázatos világosittást ezzel fel terjesztjük."

70 A városi tanács 1839. március 5-i ülésén foglalkozott ismételten e problémával, és újabb kérést terjesztett a megyei hatóságok elé. A kialakult helyzetre való tekintettel kérte a megyét a „tapasztalt sérelmet kegyessen megszüntetni."

71 09 SzÁL. 1838. 4. fasc. 2791. 70 SzÁL. 1839. 2. fasc. 1575. 71 U. o. 189