Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Gémes Balázs: A juhászok ládái és a juhászcéh kérdése Mezőföldön a XVIII–XIX. században

alapszíne barna volt. Az elején — az adatközlők egybehangzó állítása szerint — juhászábrázolás volt, kutyával és birkákkal.

11 A bemutatott négy juhászláda legfontosabb közös jellemzője, hogy eredeti tulajdonosa német eredetű juhász, azaz birkás volt. A madarasi és alapi juhászláda díszítménye — az Agnus Dei ábrázolás — feltűnően emlékeztet a Hornberger T. által publikált XVIII. századi német juhászcéhláda ábrázolására.

12 Mind ez ideig — mint említettük — ilyen ládák magyarországi előfordulásáról nem volt tudomásunk. Arra azonban többen felhívták a figyelmet, hogy Magyarországon is működtek juhászcéhek, illetve kísérletek történtek ilyenek szervezésére.

13 Ha figyelembe vesszük azt is, amit Csüléry Klára az 1973-ban gyűjtött halászládákkal kapcsolatban megfogalmazott, azt ti., „hogy a paraszti legényládákkal, cseléd-, summás- és parasztládákkal szemben, ez mint céhbeli legény ládája, magán viseli a tulajdonos foglalkozásának jelvényét",

14 ládáinkat feltétlenül a juhászcéh belső életének felvázolásával kell értelmeznünk. Jó párhuzamot ad ehhez Sólymos Ede halászati gyűjtése. Sólymos a halászlegények vándorló ládáinak határozta meg ezeket a ládákat.

15 Ilyen funkcióra utal az első ládáról gyűjtött, fentebb már idézett adatanyag is. Kérdés tehát: volt-e juhászcéh a Mezőföldön, azon a területen, ahonnan három ládánk származik, ahol a XVIII. század közepe óta rendkívül nagy jelentősége volt a juhászainak? Mielőtt erre rátérnénk, nézzük meg röviden, hogyan alakult a juhászat helyzete, hogyan és miért telepedtek meg ezen a vidéken a német eredetű birkás családok. Az 1740-es évektől kezdve — talán már akkortájt is a gyapjúkonjunktúra hatására — egyre nagyobb jelentőségűvé vált a juhtenyésztés. A pusztákat az egyházi és világi nagybirtokosok bérbe bocsajtották, s egyre nagyobb területet hasz11 „Régebben votak a juhászlegények — a nyőtlenek —, ezeknek a számadónál volt egy szobájuk, és ott állt mindenkinek a ládája; abba vót mindene. Hát az én apám is mikor elment, az apja csináltatott neki egy ládát. Minden legénynek volt ládája; a neve volt rajta, a puli volt rajta meg a juhász, bottal. — Látott más ilyen ládát is? Láttam. Oszt vót olyan is amelyiken a szamarat fogta a juhász, de tulipán majdnem minden ládán vót. — Azér' monták, hogy tulipános láda, ami még a nótában is benne van: Szent Mihályra jár az idő, Jön a szekér értem. Felteszik a tulipános ládámat, Ládám mellé pipámat furulyámat. Aztán vót aki több birkát festett rá, vót olyan aki csak a szamarat festette rá, vagy a vezérürü vót rajta, harang vót a nyakába. Itt vót a Halbléner Miska bácsi is — Előszálláson laktak, itt mindját a temetőtől vót egy szélső ház — oszt odakerült, mer' minálunk tovább mint húsz esztendeig itt vót a ládája, osztán ott megbetegedett, mer az is legényember, öreglegény vót, oszt el is vitték a ládát Stuhlék. A ládáját elvitték mer' meghalt. Azok a Stuhlék gondozták, hogy az ő jussuk, mer' az a Miska bácsié volt. Azon is vót birka is, meg_kutya is, meg az ember, a juhász is rajta vót. Minden juhásznak vót ilyen ládája, mer' ugye a bujtárból lett a számadó, mikor előre került a rangon. A számadónak a fia is elment egy idő után más juhászokhoz bojtárnak." Saját gyűjtés (Dobrádi Lajosné, Menyhárt Erzsébet és Menyhárt Antal). Ugyanezeket mondta el a láda ábrázolásáról Stuhl Gyula is, aki a ládát jelenleg őrzi. u Hornberger, Theodor, 1955. 5. kép. — Ugyanez az ábrázolás előfordul céhzászlón és céhtáblán (Zunftafel) ia (Uo. 4., 6. kép.) '3 Galgóczi Károly 1855. 338. ; Ditz Henrik, 1867. 304. ; 1869. 267. Kárffy Ödön, 1902. 41—47. ; K. E., 1897. 253—259. ; Herman Ottó, 1909. 246—253. ; Luby Margit, én. 64—66. ; Tálasi István, 1936. 19. ; 1955. 21.; Szabó Kálmán, 1942. 58—62.; Éri István—Nagy TL.ajos—Nagybákay Péter, 1975. kódsz. : 1814—0598—701; 0727—0598—718; 0836—0598—725; 10301—0598—745; 0816—0598—826; 5030—0598—839. 14 K. Csüléry Klára, 1973. 112. 15 „A vándorláshoz ládát csináltatott magának a legény, mely méretre és beosztásra hasonló a közismert menyasszonyi ládákhoz, csakhogy a láda elejét világos kék alapon két aranyponty díszíti, szájukban virág, s köztük a tulajdonos neve és a készítés évszáma." — Sólymos Ede, 1955. 446—447. ; Sólymos Ede, 1965. 37. 178