Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Szilágyi Miklós: A szárított hal (Halkonzerválási módok a magyar halászok gyakorlatában)

Az emberi tartózkodásra szolgáló gunyhók — melyek közül a fiséré vagy a halászmesteré került központi helyre, s az asszonyé-lányoké „mindig legtakarosabb, szederindáktól körülfutott" — aligha lehetett más formájú és térbeosztású, mint amilyeneket halászkunyhóként, pásztor- vagy csőszkunyhóként többszörösen publikáltak az Alföld különböző vidékeiről.

34 Viszonylag nagyszámú — alkalmasint 15—20 — ilyen kunyhóra lehetett szükség, mert egy tanyán 80 (más adat szerint 100—150) munkás tartózkodott,

35 s csak hetente egyszer, az ünnepnapon hagyták el a munkahelyet. A kunyhók csoportja mellett állott „az ágasokra épített nagy nyitott színféle épület", melyben hosszú asztalok (hastok) mellett hasították a halakat. A hasítószín egyik végében állították fel az áztató (sózó) kádakat, a szín mögött pedig a megszáradt halak csomagolására szolgáló ú. n. bálozó kunyhó — a telep legnagyobb építménye — emelkedett. Ezzel esetleg egybeépítve a bálozott halak raktározására egy másik nagyméretű kunyhót is készítettek. Sátorszerű építmény szolgált a halzsír kisütéséhez szükséges „olvasztó kemence" elhelyezésére, és — olykor — bortároló veremfélét, lyukpincét is mélyítettek, hogy a szükséges italt hidegen tarthassák. A hasítószín földbe ásott oszlopokon nyugvó, sátortető lehetett, hasonló azokhoz az állattartó épületekhez, melyeket Alföld-szerte használtak.

36 A hasítás egyébként nem mindenütt történt fedél alatt és asztalokon. Bitó János leírásából ugyan ilyenszerű pajtára következtethetünk, ezt azonban a sózókádak helyéül jelöli meg, s leírásából nem egyértelmű, hogy ugyanitt helyezték-e el a 20 darab, egyenként öles hosszúságú (2 méter körüli) asztalt.

37 Herman Ottó a köröstarcsai halhasítás speciális jellemzőjének tekintette, hogy nem asztalokon, hanem földbe ásott, egyik oldalon ülő-, másik oldalon asztalszerű padkának kiképzett árkokban dolgoztak a hasítok.

38 Nyíri Antalnak ennél részletezőbben mondta el adatközlője a hasítóárok formáját, aki ennek alapján rajzban is tudta azt rekonstruálni. A szentesi árok „két öl hosszú vót, négy-öt asszony eltért benne. Az árok olyan mély volt, hogy ha az asszonyok az árok egyik patkáján (= ülésre használt partján) leültek, térdükön fölül volt az árok másik széle: az asztal. Ahol az asszonyok ültek, az volt az árok patkája. A patkárú le van nyesve kéthárom col, gyíkínybű csináltak segg-párnát : a' sokkal puhább, mint a főd vagy a deszka.'

m E két utóbbi leírásból az következtethető, hogy nem színféle, fedeles építmény alá húzódtak, hanem a szabadban ültek az asszonyok. Nyíri adata azt sejteti, hogy az emberi tartózkodásra szánt nagyméretű kunyhó mellett a sózógunyhó volt csupán feltétlen tartozéka a telephelynek; másféle épületet a szentesiek esetleg nem is építettek/'

0 Vagyis a szentesi tanya kisebbnek és kezdetlegesebbnek tűnik. A telep legszélén, a legszellősebb helyen — ebben a szegedi és szentesi leírások megegyeznek — alakították ki a zsidó utcának nevezett szárítóhelyet: az egyenes sorokban, egymással párhuzamosan, négyszög vagy kör alakban sora34 L. pl. Györffy István, 1927. ; Ecsedi István, 1934. 276—284. 35 Bitó János, é. n. 31. az előző, Szűts Mihály, 1914. 386. az utóbbi adatot közli. Giday Kálmán, 1957. viszont 25—30-ra teszi a hasítótanyákon dolgozó asszonyok-lányok számát. 36 Az akol típusú állattartó épületekre 1. : Szabadfalvi József, 1970. 61 Bitó János, é. n. 40. — Kovács János, 1901. 270. későbbi összefoglalásában eltérően ismerteti az építményeket: „A tanya rendesen a bérelt terület mérvének megfelelő nagyságú mindenkor náddal és gyékénnyel födött s rendeltetéséhez képest különféle alakkal bíró 6—7 kunyhóból és a szárítás végett kiteregetett halak elhelyezésére készített úgynevezett zsidó-utczából állott... A halászmester és a tanya élelmi szerei külön kunyhót kaptak, épp úgy a halhasítónál foglalkozó nagyszámú asszony és leány nép is ; míg a halászlegények a szárazhal bálozó nagy kunyhóban laktak, melynek hátterében helyeztettek el a halzsírral telt nagy bütykösök is." 38 Herman Ottó, 1887. 3!

> Nyíri Antal, 1948. 67., 82. 40 Nyíri Antal, 1948. 67—68. — Herman Ottó, 1887. e vonatkozásban nem eléggé részletes leírása is azt valószínűsíti, hogy a Nyíri-közölte épületek voltak feltétlen tartozékai a telephelynek. 141