Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. IV.

29. kép: Az „E" szelvény DNy-i sarka (hetedik apszis) nyok legalján a tört kőből rakott alapozást, felette a másodlagosan felhasznált nagyméretű római, hosszú, lapos köveket látjuk. Ezek fölött a másodlagosan felhasznált nagyméretű téglákkal burkolt hajófalat ábrázoltuk.

18 A szelvény D-i szélén — a hajó DNy-i belső szögletében, negyedében — az 1794-es felmérési rajzon jelölt ablaknyílás maradványai kerültek elő. Ennek vizsgálata világosan utalt arra, hogy a felmérésen ábrázolt részlet egy késői átalakítást rögzített. Az ablakfülke maradványának DK-i szögletében egy később beépített fal maradványát figyeltük meg, amely ívesen csatlakozott a régebbi fal mellé. E falmaradványtól D-re egy téglalap alakú, kőből falazott, s egykor téglával beboltozott „sírszerű" építményt tártunk fel. Ez az építmény a D-i kápolna Ny-i fala, egy kút alakú vízgyűjtő és a templom barokk kori fala közé ékelődött. (Ezen a részen került elő korábban egy kerámiából készült könyökcső, amelyhez egykor az ereszcsatornák vízét vezették.)

19 A „sírszerű" építményt (31. kép) valószínűleg a különböző átépítések következtében történt bolygatás során bekövetkezett talajlazulás miatt készítették. Az e helyen lévő csatorna rongáltsága is meglazíthatta a talajt. Az itt feltárt, kút alakú vízgyűjtő és az apátsági templom D-i fala között téglapadló maradvá18 A római téglák másodlagos felhasználásával épített hajófal a pillérek kialakításával egye19 Az' 1783-ban készített felmérési rajzon e helyet 7-es számmal jelölték, a kút alakú vízgyűjtőt pedig 8-as számmal. Onnan a csapadékvíz a 9-es számmal jelölt aknához folyt, majd a 10-es számmal jelölt árnyékszék alatt hagyta el az apátság területét. [A felmérési rajz közölve a BBAMÉ IV—V. (1973—1974.) 193. (35. kép).] 130