Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. IV.

24—25. kép: A 24. és a 32. sz. sír A torony D-i része már az ,,E" szelvény területén került elő. így a D-i falához csatlakozó, további feltárt részleteket az „E" szelvényben előkerült maradványokkal együtt ismertetjük. A torony és a főhajó maradványainak csatlakozási pontjának környékéről, az ott tett megfigyelésekről azonban még e fejezetben számolunk be. A főhajó Ny-i végében — a „D" és az „E" szelvények csatlakozásánál — süllyesztettük a szintet a barokk és a középkori padlószint között. A két Ny-i pillér belső oldalán — a DK-i pillérhez hasonlóan — előkerült a nagyméretű római kövekből kialakított, kb. 60—65 cm széles padka, illetve „alapozás". Az ENy-i pillérnél ez azért is fontos volt számunkra, mert ezt a pillért a barokk építkezés idején erős köpenyezéssel átalakították. Az említett padkán, a nagy római köveken megtaláltuk az eredeti falazat csekély maradványát, illetve nyomait. A későbbiekben ezek a nyomok segítettek a helyreállítás munkájában e pillérnél. A nagyméretű római kő, padka Ny-i végében kisebb, de határozott bevéséseket figyeltünk meg. Ezek közül az egyenes vonalú talán az elsődleges felhasználás idején készülhetett, s talán egy római síremlék köveinek összeerősítését szolgálta. Egy kisméretű, kör alakú mélyedés viszont talán a barokkkori karzatra felvezető lépcsővel, vagy egy ahhoz kapcsolódó ajtóval állhatott kapcsolatban (perselykő?). Az e helyen végzett szintsüllyesztés során sajnos a középkori szint — padlómaradványok — nem mutatkoztak. A bolygatatlan, sűrű, barnásfekete rétegben csak 30—60 cm mély beásásokat figyelhettünk meg, amelyekben csak építési törmeléket találtunk (22—23. kép).

14 14 Az Árpád-kori padlószintet e helyen is a másodlagosan beépített, nagyméretű római köveken mutatkozó kopásnyomok jelezték. 126