Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása. IV.

A Ny-i torony maradványa A „D" és az „E" szelvény egymáshoz csatlakozó részében találtuk meg a vastag falú torony maradványainak további részeit. (A korábban feltárt maradványokról már említés történt — gótikus boltozati bordák, zárókő stb. — a korábbi beszámolókban.)

8 Most elsősorban a torony korábban megismert Ny-i fala és a Megyeháza fala között előkerült újabb részleteket értékelnénk. A falmaradványok helyzete és az 1794-es felmérés megfelelő részleteinek egybevetése alapján ezek a falak azonosíthatók a torony Ny-i részével. Ezen belül azonban a K-re eső falmaradvány és kapurészlet egy korábbi állapotra, kisebb tömegre és más kiképzésre utal.

9 E korábbi állapot kialakításának idejét nem áll módunkban pontosan meghatározni, de a hazai románkori tornyok eddigi vizsgálata alapján igen valószínűnek látszik, hogy arra a XIII. század első felében kerülhetett sor, talán a század közepe táján. Arra az időre tehető ugyanis templomaink Ny-i homlokzatának — toronnyal és díszes kapuval — főhomlokzattá való alakítása. (Korábban általában a templom D-i oldalán helyezkedett el a kapu, s a felette lévő, szimmetrikus elrendezésű három félköríves záródású, keskeny nyílású résablakkal együtt jelezte a főhomlokzatot.)

10 Az első kapunyílás küszöbköve itt lényegesen alacsonyabb szinten van, mint a később épített Ny-i toronyfal feltárt felső színtje. Ez azt jelenti, hogy a Ny-i fal megépítése után magasabb szintről juthattak le az ott kialakított lépcsőkön át a templom belső szintjére. Még abban az esetben is számolhatunk a küszöb és a hajó szintje közti lépcsőkkel — amelynek maradványait fel is tártuk és az 1794-es felmérés is jelöli —, amikor a templom padlószintjét az elmúlt századok során megemelték. E később épített Ny-i falon, amelynek a korábbi fal mellé való építése egyértelműen látható (20—21. kép), a küszöb, vagy a kapu kávaköveinek maradványa, lenyomata nem mutatkozott.

11 A torony méretei, arányai azonban az 1794-es felmérésen látható részletekkel — a torony téglalap alakú formája — nagy hasonlóságot mutatnak. A torony padlószintjén feltárt gótikus zárókő és boltozati bordák alapján nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy a most említett Ny-i fal, vagy legalább a toronyalj beboltozására a XV. század közepe táján, második felében kerülhetett sor.

12 Ebből az időből írásos adatok is szólnak az apátság várszerű megerősítéséről. Ezeket az adatokat a már többször említett felmérésen látható lőréses, pártázatos várfalak és a feltárás során előkerült, a felmérés megfelelő részeivel egyeztethető támpillérmaradványok igazolják.

13 (A Megyeháza pincéjének — a Ny-i épületszárny északi részében — udvar felé eső falában régi falmaradványok figyelhetők meg az újkori téglafalban, amelyek bizonyára a torony Ny-i falának alapozásához tartozhattak.) A torony előtt a felmérési rajz szerint a XVIII. században előcsarnok állt. 8 Kozák K. : i. m. (1970.) 165—167. 11 A torony Ny-i falán belül feltárt, E—D-i irányú falmaradvány arra utal, hogy a torony előtt itt egy korábbi, a szemben lévő szentélyhez hasonló kiképzésű, alaprajzi rendszerű részlet volt. 40 E megoldás egyik legszebb hazai példája az ócsai v. premontrei prépostság temploma és a csempeszkopáncsi rk. templom. Az átmenetet e formából talán a jánoshidai, lébényi, és a zsámbéki v. apátsági, ill. prépostsági templomok mutatják, ahol a D-i kapu mellett megjelent már a hangsúlyosabb Ny-i főkapu is. "Az 1794-es alaprajz viszont e részleteket egyértelműen mutatja [BBÁMÉ i, (i970.) 156—157. 2—3. kép]. a Kozák K.: i. m. (1974.) 352—353. (2. sz. jegyzet.) 13 Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. Budapest, 1879. 27. — Erdélyi L.—Sörös P., A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. I—II. (Budapest, 1902.) 123