Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
Rosner Gyula: A Szekszárd–Bogyiszlói úti avar temető ló- és lovastemetkezései
nyegesen eltér K-i irányban, így e temetkezési forma, bár meglehetősen szélesen nyúlik el a temetőn belül, a közös vonás az, hogy a temető É-i peremén található. 2 " A nyúzottlovas temetési formáknak ugyan három típusát véljük elkülöníthetőnek, mégis úgy tűnik, hogy e típusok területileg csak részben választhatók szét. 26 A temető időrendjének megállapítása most ugyan nem tartozik feladataink közé, mégis ebből kell kiindulnunk. A temetőt benépesítő közösség a VII. század legelején telepedett le erre a helyre. Miután ismerjük a falu helyét is, bár még csak néhány avar kori objektumot tártunk eddig fel, így ez nem feltevés, hanem bizonyított tény. 27 A ló- és lovassírok többsége olyan mellékl^tanyaggal rendelkezik, mely csak megerősíti fentebbi keltezésünket. Az avar honfoglalás időpontját jól ismerjük, s azt is pontosan tudjuk, hogy Pannónia területét 568-ban, a húsvét vasárnapot követő időszakban szállták meg. A sírokban található hosszú fülű kengyelek, pálcás zabiák, a csontcsat, a rövid kard, a lándzsák típusainak egész sora, s a férfiak viseletében megtalált fegyverövek préselt veretei, a finoman iszapolt, világosszürkére egetett, korongolt edények sokasága, a két kulacs, mely e temetőben előkerült, mind-mind bizonyítéka a VII. századra vonatkozó keltezésnek. Csakhogy a világossárgára égetett, kerek fülű bögrék, palackok és egyéb edények tömeges megléte, a griffes-indás övgarnitúrák sorozatos előfordulása óvatosságra intenek bennünket. Ezt a megfigyelést egészíti ki az is, hogy a sírmező nem népesülhetett be É-ról D felé, hanem inkább az ellentétes irányban, vagyis D-ről É-ra terjeszkedett. Ha a 335. sír helyzetét vizsgáljuk, méginkább nehéz helyzetbe kerülünk, hiszen az ÉNy--DK-i tájolású sír felett egy É—D-i irányi-« tású halott sírját is megtaláltuk. A teljes temető anyagának ismerete nélkül 28 azt kell mondanunk, hogy sem a kezdés, sem a befejezés pontos időpontját még nem ismerjük. Ennek ellenére a nyúzottlovas-temetkezések ilyen arányú jelenléte ösztönöz bennünket az etnikai kérdések vizsgálatára. A honfoglaló avarok nem egységes népként érkeztek a Kárpát-medencébe. 29 A K-i „őshazából" idevándorolt, vagy futott, vezető és nevet adó nép több olyan néptöredéket szakított magával útján, melyeknek nevét is csak részben ismerjük, s anyagi műveltségük hátrahagyott emlékeit sem vagyunk képesek jelen tudásunkkal szétválasztani. Ennek egyetlen oka kell legyen, hogy nagyjából azonos színvonalon álló, erősen hasonló fegyverzetet, viseletet használó népek szövetségre lépett, hazát kereső, meghódító közössége telepedett meg 566—68-ban a Kárpát-medencében. E tarka etnikai képet tovább színesítette az itt talált, meghódított néptöredékek sokasága, mely az erős hódítóktól átvette az újat és jobbat jelentő anyagi műveltséget igen rövid időn belül, de nyelvét, „hitét", gondolatvilágát hosszú időn keresztül megőrizte. Ha a meghódított népekre ez az általánosan elfogadott, és természetesnek tűnő megfogalmazás igaz, akkor a csatlakozott népek esetében is csak ezzel szabad számolnunk. 25 Kiss A. : i. m. 153—160. 213 A közölt temetőtérképen besatíroztuk és számokkal láttuk el a ló- és lovastemetkezéseket, így követhetők az elhelyezkedésre vonatkoztatott megállapítások. 27 1975/76-ban két dunaújvárosi típusú házat és három edényégető kemencét, a hozzájuk tartozó gödrökkel feltártunk. Az objektumokat gazdag kerámia- és szegényes fémanyag jellemzi, amely egyben korát is meghatározza. 28 A leletmentést nem követte ugyan olyan ütemű restaurálás, így még elenyésző a megtisztított anyag mennyisége, s ez csak folyamatosan oldható meg. 20 A csatlakozott kutrigurok, zabenderek, kotzagerek, és esetleg névtelen néptöredékek. 102
