Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)
Rosner Gyula: A Szekszárd–Bogyiszlói úti avar temető ló- és lovastemetkezései
Mindezeket a jelenségeket figyelembe véve, a lovas- és lótemetkezések eseteiben a bolygatás százaléka lényegesen kisebb, mint a temető összes sírjának viszonylatában. Ha az e temetőben előforduló temetkezési formákat vizsgáljuk, és közelítjük az általunk használt terminológiát, a Kárpát-medencében előforduló avar kori ló- és lovassírok típusaihoz, úgy tűnik, nem csupán színezik az eddigi képet, hanem tovább finomítják, s ha úgy tetszik, még bonyolultabbá teszik a megoldások keresésének útját. Ha végigtallózzuk az elmúlt 15 év avar kori irodalmát, meglepődve tapasztaljuk, hogy a kisebb-nagyobb leletegyüttesek, temetők, temetőrészletek közlése, elemzése közben szükségszerűen foglalkoztak a kutatók a ló- és lovastemetkezésekkel, de a temetkezési szokás összegző vizsgálatát nem találhatjuk meg. 21 Kiss Attila gyűjtötte össze és közölte az elérhető anyagot, és figyelemre méltó kísérletet tett a típusok és időrend meghatározására. 22 Az eltelt 13 év magyarázatot ad arra, hogy az általa ajánlott rendszerbe csak részben illeszthető bele a Szekszárd—Bogyiszlói úti avar temető 34 sírja. A teljes lócsontváz előfordulásával kapcsolatban meghatározott nyolc típusból 23 csak kettő érvényes temetőnkben, s az érvényes típusok is finomításra, vagyis bontásra szorulnak. Az emberi vázzal, egy sírgödörben elhantolt lovak esetében szükséges a koporsó felett, azonos tájolással eltemetett lovak előfordulásával is számolnunk, és külön típusként fogjuk fel. A magános lósírok vizsgálatánál megállapíthatjuk, hogy a leggyakrabban előforduló temetkezési szokással állunk szemben. A magunk részéről e csoportot kettéválasztottuk. Ha elfogadjuk a ló és ember kapcsolatának meghatározó jellegét, akkor a magánosan eltemetett lovak esetében is számításba kell vegyük a tájolás gondolati hátterét. 2 ' 1 Annak ellenére, hogy a szekszárdi temetőben a 19 magános lósír közül csak 2 volt azonos tájolású az embersírokéval, míg 17 ellentétes irányítású, úgy tűnik, szükségszerűen el kell fogadnunk egy teljesen más rítusból, szertartási menetből származó temetés meglétét is. A 17 sírban, a gödörben a ló belepréselve, gúzsba kötve került eltemetésre. A két, ettől elütő tájolású lósír gödre szélesebb, hosszabb, s az állatot leölése után oldalára döntve földelték el. A nyúzottlovas-temetkezések vizsgálata talán még nagyobb nehézségek elé állít bennünket, mint a már tárgyalt temetési formák. Ez esetben nemcsak az jelenti a kérdéseket, hogy három forma különböztethető meg, hanem a ló mellett megjelenő nyúzott szarvasmarha is, melynek temetési formája tökéletesen megegyezik a lovastemetkezések rítusával. A ló- és lovassírok temetőn belüli helyzete Egy előzetes tanulmány keretében csupán néhány megfigyelés rögzítésére szorítkozunk : 1. A temetőn belül a lósírok semmiféle csoportot nem alkotnak. 2. A teljes lóval eltemetett halottak férfiak voltak, és e sírok a temető K-i végén helyezkedtek el. 3. A nyúzottlovas-temetkezések a temető É—D-i tengelyének É-i részén, a peremhez közelítve kerültek elő. E nagyjából egységes csoporttól Ny-ra a 7. és 55. sír van kissé távolabb, míg a 742. sír nyúzott szarvasmarha temetkezése lé21 A megjelent tanulmányok nem az összefoglalás igényével készültek, csupán vizsgálódásokat folytatva a jelenségek rögzítését célozták. 22 Kiss A. : i. m. 157. 2:1 Kiss A. : i. m. 153—160. и Шейхов H. Б. : Погребальный обряд в раннесредневековом Дагестане как исторический источник. - Краткие Сообщения о Докладах и Полевых Исследованиях Института Истории Материальной Культуры (= КСИИМК.) Москва, 46 (1952) 102—103. 100
