G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Szakály Ferenc: Források Tolna megye XVII. századi történetéhez

kereskedelmi kapcsolataikat is fenntartani. 1604-ben, amikor egy, rovásukra elkövetett hatalmaskodási ügyben nyomoztak, Bölcske és a szomszédos Földvár Lakói már sorra a Habsburg-Magyarország (a mosoni uradalom falvai, Komárom, Érsekújvár stb.) lakóiként tettek tanúvallomást (I, forrás). Mindezt a történelmi megismerés lehetőségei felől szemlélve, a századeleji általános pusztulás, a lassú és visszaesésektől megszakított újjáépülés nevezetes következményekkel jár a forrásbázis alakulására s — végső fokon — az egész megyetörténet feltárására is. Az egyes helységek története iránt érdeklődő kutató e korszakokban általában a földesurak szerint igyekszik tájékozódni a levéltári iratanyag tengerében. Abból kiindulva, hogy a földesúr — már csak az adóztatás és annak ellenőrzése érdekében is — igyekezett tájékozódni birtokai sorsáról. A tizenöt éves háború pusztításai azonban e tekintetben sajátos következményekkel jártak. A háború forgószele éppúgy nem kímélte meg a birtokos nemeseket, mint a jobbágyfalvak népét, nem is beszélve a háborúkkal mindig törvényszerűen együttjáró nagymérvű iratpusztulásról. Mindeimek következtében a XVII. századi Tolna megyében sokhelyütt a legteljesebb birtokjogi anarchia keletkezett, a jogfolytonosság megszakadt, mivel a birtokosok elvesztették kapcsolataikat birtokaikkal, máskor pedig nem voltak képesek igazolni jogaikat. (Ennek számos bizonyítékát találhatjuk a Il/c-d. jelzésű forrásokban.) A birtokjogi anarchia folytán a birtokok kézben tartásával, igazgatásával és adóztatásával kapcsolatos iratanyag a legváratlanabb helyeken bukkanhat fel, ugyanakkor, amikor a közismerten nagy Tolna megyei birtokokkal rendelkező családok levéltárait eredmény nélkül vallatja a kutató.

12 Egyes nagybirtokos családok levéltárai — gondolunk itt különösképpen az Esterházy család hercegi ágának kismartoni és a Batthyány család körmendi levéltáraira — még mindig elsőrendű adatok tömegével szolgálhatnak,

13 viszont nagyon sok olyan helység, sőt egész tájegység marad, amelyeknek XVII. századi történetét kutatva csak a véletlen segítségében reménykedhetünk. Az előzőekben csak a magyar részen keletkezett forrásokról beszéltünk. A törökök ugyanis, adminisztrációs rendszerük lezüllése következtében, e században már csak nagyritkán és akkor is meglehetősen felületesen vették számba helységeik adózó népességét. így aztán a XVI. században oly sok hasznos szempontoit és az adatot szolgáltató fejadó-, szandzsák- és tizeddefterektől a XVII. században hiába várunk lényegesebb segítséget.

14 S még egy szempont: A tapasztalat azt mutatja, hogy a magyar közösségek — feküdjenek bár a hódoltság legbelsőbb területein, legyenek akár népes mezővárosok, vagy akár csak kis falvak — újjátelepedésük után csakhamar hal12. így pl. a Paks környékén jelentős birtokokkal rendelkező Paksy csialád levéltára, amelynek jórészét az Országos Levéltárban őrzött Rudnyánszky család levéltára foglalja magában. (P. 590. Vö. Magyar Országos Levéltár. P szekció. Kisebb családi és személyi fondok. II. 445— 649. alaptörzsszámok, összeállította : Bakács István ési Dávid Lászlóné. Budapest, 1889. [Levéltári leltárak 47.] 290—298. 1.) E nagyterjedelmű íondtoan jószerivel egyetlen jelentősebb hódoltságtörténeti forrás található, amelyet alább az I. szám alatt közlünk. 13. Vonatkozik ez elsősorban a Batthyány család levéltáráiban őrzött több tízezernyi XVI—XVII. századi missiiisre (Országos Levéltár. P. 1314.), amelyek közül az alábbiakban kettőt közlünk (III—IV.). A Tolna megyei Batthyány-birtokok tiszíttairtóiníak jelentéseiben, a Batthyányakhoz mint dunántúli főkapitányoikhoz intézett katonai jelentésiekben, a, bonyodalmas raibügyekről írott beszámolókban gyakorta esik szó Tolna megyei falvakról. 14. A néhány, .eddig előkerült defter kiadva: Velics Antal, Magyarországi török kincstári defterek. I—

II. sajtó alá rend. Kammerer Ernő. Budapesti, 1886—1890. passim. 261