G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében

né tovább: Akkor eltűnt a nő. Azért tudta a juhász, hogy túlvilági lény, mert különben élő lény a jószághoz nem mehetett volna közel. Azelőtt nagy féreg járás volt, s azért tartottak nagy kutyákat." (Homokmégy; Pest m. — Gunda B., 1942. 145—146.) 102. „Gabonaszállítók a kocsma udvarán tüzet raktak, melegedtek. Egyszer megjelenik egy fiatal menyecske, felfogott köténnyel és azt mondta: Júj de fázom. Az emberek közel engedték a tűzhöz. A menyecske a kötényéhez nyúlt és azt mondta: Kilenc fejét már megettem, segítsenek megenni a tizedikét. Egy idős ember mondta neki: Ha kilencét megetted, edd meg a tizedikét is." (Rinyabesenyő; MNT. II.) 103. „Ahány gyereket elvetélt, annyi boszorkányt kell legyőznie." (Vasegerszeg; Vas m. — MNT. II.) 104. „Az az anya, aki harmadszorra is elvetélt, az nem más, mint boszorkányok újorrca. Ez esetben a férj elűzheti a gonosz szellemet feleségéből, ha seprűt tesz az ágyába és amellé fekteti a tulajdon feleségét. Majd lefekvésük előtt elmond négy miatyánkot és négy hiszekegyet." (Mosonszentmiklós; Győr-Sopron m. — MNT. II.) 105. „A rák az tudós volt, az valami Isten-ellenes babonaságot követett el: magzatot hajtott el. Asszony volt még akkor, nem rák. Neve is volt, de a nevére nem emlékszem. Büntetésből rák lett belőle, oszt nem előre haladt, hanem visszafelé. Addig a szárazföldön mászkált. Azért olyan piros neki a lába, mert mindig véres volt — az a keze volt. Valamilyen kígyó cipelte be a Zagyvába, mikor rák lett belőle, hogy ne fetrengjen az utcán." (Zagyvarékas; Szolnok m. — Cs. Pócs É., 1964. 36.) 106. „Aki a gyerekét eltette ... Az olyan még a fő'd se veszi be, mert akkora súlyos bűne van neki." (Söjtör; Zala m. — Gémes B.—Szabó I.—Zsova I., A 833. 18.) 107. „... a fő'd nem veszi be, még az is kidobja." (Söjtör; Zala m. — Gémes B.— Szabó I.—Zsova I., A 833. 17.) 108. „... az ilyet még a föld is kiveti." (Miháld; Somogy m. — Gémes B.—Szabó I.—Zsova I., A 833. 10.; 109. „... aki ilyet elkövet, nem veszi be a föld. — Hiába teszik le, kiveti magából." (Nemeske; Baranya m. — Gémes B., A 830. 15.) 110. „... aki ilyet elkövet, a föld nem veszi be. Mondták ezt is erre, de átok formájában.' (Letenye; Zala m. — Gémes B.—Szabó I.—Zsova I., A 796. 2.) 111. „...aki ilyet csinál, a föld nem veszi be halála után." (Cegléd; Pest m. — Gémes B., A 835. 2.) 112. „Meg azt is hallottam lánykoromban, hogy aki ilyet csinált, azt nem veszi be a főd, azt kidobja. — Azt büntetésül a főd kiveti." (Kunszállás; Bács-Kiskun m. — Gémes B., A 817. 7.) 113. „... mondták, hogy aki ilyet csinál, a föld kiveti magából, — a föld nem fogadja be." (Kövesd; Szilágy m. — Gémes B., A 871. 60—61.) 114. „Az ilyen anyát a föld kidobja." (Andrásfalva; Bukovina — Izmény; Tolna m. — Zsova I., A 899. 9.) 115. „Eccer egy bacsó arra lett figyelmes, hogy nem messzi tüzelnek. Több alkalommal is észrevette, oszt gondolkodóba esett. Fúrta az ódalát a kíváncsiság, ugyan ki rakhatik a tüzet minden éjfélbe, mikor napközben egy teremtett lelket se látni. Mikor megint meglátta a tüzet, ott hattá a birkát — ü mán csak megnézi mi az —, mer mán tudni akarta, kik vadnak ottan. Ü mán csak megnézi. Hát mán ahogy közeledik látja, hogy többen vannak. Oszt hogy egészen odáig ment, akkor láttya, hogy olyan mazuros, csupasz pujacskák ültek a tűz körül, tartották rá a kezüket, osztán igen dideregtek. Hát tik meg kik vadtok? Mér vattok csupaszon? — Jaj, de jó hogy megszólított! — mondta az egyik. Oszt elmondta, hogy nekik nincs ruhájok, mer üköt az annyok elpiszkálta. Űk elhányt gyerekek, ezer kell nekik minden éjfélkor tűznél ülni, melegedni. De mán nyugton lesznek ezentúl, mer megszólították ükét. A bacsó attúl fogva nem, látta oszt űket, de olyan félés jött rá, hogy csak sokára merte elmondani, mitűl. Vótak akkor ilyenek, pedig az Isten ha nyulat ad, bokrotis ad hozzá." (Nagyrozvágy; Borsod-Abaúj-Zemplén m. — Zsova I., A 899. 1—2.) 116. „A magzatelhajtás bűn. — Aki ilyet csinál, az pokolra jut. Meg azt is mondják, hogy ott sírnak kinn a kocsiúton ahányat eltesznek. — Rajta megy a kocsi és azok ott szenvednek. Az anyósom mondta, hogy ott sír a kocsiúton. . . ű ugyan el nem tett egyet se, mer' az mind a kocsiúton sír." (Decs; Tolna m. — Gémes B., A 877. 8.) 117. „Ahol elvetélt és ahol elrejtette ott 7 év múlva sírni fog az elvetélt gyermek (kő alatt, fa tövében, árok parton)." (Pusztafalu; Borsod-Abaúj-Zemplén m. — MNT. II.) 255