G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III.

A négy középpillér és a falpillérek kutatása, helyreállítása Az A—C. szelvények kutatásának ismertetése során már kitértünk a középpillérekhez később épített falmaradványok, falköpenyek lebontására, a szintsüllyesztés után felszínre került, másodlagosan beépített — alapozásként — római kövekre. Ezeket az adatokat most kiegészíthetjük a középpillérek belső oldalánál előkerült, hasonló anyagú és eredetű, 50—55 cm széles, padkaszerű kőlapok bemutatásával. (Csak az ÉK-i pillér belső oldalán nem találtuk meg a hosszú kőlapot, amelyet a közelben futó újkori téglacsatorna építésekor bonthattak ki.) Ezeken, a pillérek és falpillérek sarkai alatti nagy köveken erős kopás nyomai mutatkoztak. Ezeknek és a téglapadló maradványainak alapján alakítottuk ki a feltárt, rendezett temploimrészekben az Árpád-kori szintet megközelítő padlóvonalat. E rendezéssel együtt megkezdtük a pillérek, falpillérek és falmaradványok helyreállítását. A téglakiegészítés mintája után a szakértői bizottság a betonkiegészítés mellett döntött (41—43. kép). A templom Ny-i részében és a D-i falhoz kapcsolódó területen végzett kutatásról később számolunk be.

35 200