G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III.

ilyen szempontból legjelentősebb helyére. A sír helyének elemzésén túl, néhány történeti adat nyomán a két lehetőség közül az elsőt részesíthetjük előnyben. (A múlt század közepe táján királyi koronát találtak a templom területén.)

14 A szentélyrekesztő maradványairól (23—24. kép) és az említett sírról az alaprajzon kívül még néhány metszetrajz és fénykép ad további felvilágosítást (20. és 25. kép).

15 B. szelvény E szelvényben a középkori járószintekre, a templom DK-i külső sarkára és belső szögletére vonatkozó újabb adatokat nyertünk a feltárás során (26. kép). A megyeháza udvarát keresztülszelő széles betonút felbontása lehetővé tette az alatta lévő rétegek vizsgálatát, az ott rejtőzködő maradványok feltárását. Az apátsági templom szemben lévő, ÉK-i belső szögletében megismert apszisnak (ÉK-i) megfelelő maradványokat tártunk fel e helyen is. Az itt feltárt apszisnak (DK-i) jelentősebb részlete került elő, mint az északi oldalon. Ézt az apszist, amelynek tengelye merőleges helyzetű a D-i mellékhajóhoz viszonyítva, ugyancsak átvágták a nagyméretű újkori téglacsatornával. Ez a rombolás azonban nem volt olyan súlyos a további vizsgálat szempontjából, mint az az előbb említett északkeleti szögletben történt. A rombolás csak az apszis keleti oldalát és az íves záradék ahhoz csatlakozó részét érintette, két falazott sírral együtt (26—27. kép). Az egyik falazott sír a félköríves záródású apszis D-i felében helyezkedett el, s azt csaknem teljesen elfoglalta. A sír bolygatott volt, csak Ny-i végében találtunk egy hosszúcsontot másodlagos helyzetben (26. kép). Feltételezhető, hogy ezt a sírt (20. sz.)

5 illetve a felette lévő építményt egy időben oltárként használták. (Hasonló megoldással ma is találkoztunk Egyiptomban, egy ma is működő sivatagi kopt kolostorban.)

16 A másik sír (18. sz.) a most leírt falazott sírtól kissé D-re, az apszis falában került elő. Ennek a sírnak K-i felét is megcsonkították az újkori csatorna készítésekor, s mi már azt üresen találtuk (27. kép). Ez a sír különösen érdekes, s úgy gondoljuk, igen ritka megoldásnak tekinthetjük azt, nemcsak hazánkban, de távolabb eső területeken is. Az apszis falában római téglák burkolják a sírüreget, amelyet vastag fedkő zár le (28—29. kép). így valószínűnek látszik, hogy a sírüreg kialakítása együtt történt az apszis építésével. Az apszis falában e helyen — a sír felett — egy befelé szélesedő ajtó (kapu) Ny-i kávájának részletei kerültek elő.

17 Ez az építészeti maradvány a falban lévő sírnak még nagyobb jelentőséget ad (29. kép.) Felvetődik annak lehetősége, hogy ez esetben ereklyetartóval, vagy egy jelképes sírral van dolgunk, amelybe egy korábban elhunyt szerzetes, feltehetően apát maradványait helyezitek el, amelyet magukkal hoztak a szekszárdi apátságot először benépesítő szerzetesek.

18 Az apszis külső oldala mellett burkolatszerűen elhelyezett téglákat, s jól kivehetően, a D-i kápolna és az apszis találkozási pontja közti szögletet tártuk fel (30. kép). Az apszis külső oldalához később hozzáépített (téglából) falazat maradványa támaszkodott, amely Ny-i irányban folytatódott, egészen a D-i kápolna faláig. Ez a falmaradvány azonosítható a XVIII. század végén készített felméréseken látható megfelelő részlettel. A hajó D-i és É-i fala akkor 184