G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III.

7. kép. Az ÉK-i apszis részlete a barokk sekrestye Ny-i falmaradványa alatt ső, ÉK-i íve a megyeháza fala alá esett, így annak feltárására nem kerülhetett sor. Ennek az ívrészletnek K-i vége a templom ÉK-4 sarkához kapcsolódott. A csatlakozási pontot — ha nem is teljesen kibontva •— sikerült az újkori csatorna boltozatának K-i válla közelében, a megyeháza fala alatt bontással feltárni (6. kép). (A templomnak ezt az elpusztult apszisát a feltárás alapján kiszerkesztettük és még ez évben a kialakított járószintig felfalaztuk. Ugyanezt tettük a főszentély és az É-i mellékszentély közti falmaradvánnyal is, amelynek Ny-i részét egy újkori téglacsatorna építésekor pusztították el. Ezekkel a felfalazásokkal lehetővé vált a használaton kívül helyezett téglacsatornák gödreinek visszatemetése.) Az É-i kápolna K-i oldalánál feltárt apszisnak az É-i mellékhajóhoz kapcsolódó Ny-i sarkát a barokk-kori sekrestye falainak visszabontásával kiszabadítottuk. Kiderült, hogy e helyen is egy nagyméretű római követ építettek be másodlagosan a sarok alapjaként, s arra falazták lépcsőzetesen tagolva a felmenő falat. A felmenő fal habarcsos lenyomatát megtaláltuk a nagy római kő felső lapján, e saroktól Ny-ra, az É-i kápolna belső, DK-i szögleténél. Az apszis másik belső, az É-i mellékszentéllyel közös szögleténél talált falmaradványokat a járószintig felfalaztuk, s arra az előbb említett részletek alapján mértük rá a kiegészítendő falsarok vonalát. (8—9. kép).

5 171