G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)

Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III.

is, majd hozzákezdtünk az egykori „cselédlépcső" sziklakemény alapozásának bontásához, melyet helyenként belesüllyesztettek a föld alatt rejtőző falmaradványokba (2. kép). A cselédlépcsőnek hosszabb, a megyeháza ÉK-i szögletével párhuzamos helyzetű falának alapozását az apátsági templom sekrestyéjének DNy-i sarkába (maradványaiba) vésték bele. Szerencsére azonban megmaradt a sekrestye D-i és Ny-i falának egy-egy részlete teljes szélességében (3—4. kép).

3 A D-i falban helyezkedett el egykor az É-i mellékhajóból nyíló bejárat, amelyet az 1974-es alaprajz is jelöl. Az É-i falban M-monogrammos téglatöredéket találtunk. Ennek alapján a sekrestye építését Mérey Mihály apát nevéhez kapcsolhatjuk.

4 A sekrestye É-i fala alatt egy íves kőfal maradványa, külső falsíkja került elő. Ennek a falnak belső részét, további maradványait a templomot a szentélyek előtt É—D-i irányban átszelő, nagyméretű téglacsatorna kibontásakor találtuk meg, tártuk fel (5—6. kép). E fal külső része kívülről jobban megmaradt, belső fele erősen lepusztult (7. kép). Bár a belső falrétegnek csak indításai és a kiszedett csatorna Ny-i oldala mellett kisebb íves részlete került elő, a külső ÉNy-i íves falmaradvány segítségével egyértelműen kiszerkeszthettük a templom egykori apszisát. Ez az apszis az É-i kápolna K-i oldala mellett helyezkedett el. Tengelye merőleges volt az É-i mellékhajó és az azt lezáró mellékszentély hossztengelyére. Az apszis kül® 4. kép. A barokk sekrestye és az ÉK-i apszis falmaradványai 169