G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
Kozák Károly: A szekszárdi bencés apátság feltárása III.
Kozák Károly A SZEKSZÁRDI BENCÉS APÁTSÁG FELTÁRÁSA III. A szekszárdi bencés apátság maradványainak több évig tartó feltárásáról, a munka időrendjének megfelelően (I960., 1968. és 1969—70.), már két dolgozatban beszámoltunk. 1 Az 1970-es év feltárásából a fent említett munkában azonban csak a templom és közvetlen közelében megtalált sírokat ismertettük, hogy azokat az előző évben (1969) feltárt sírokkal egységben mutassuk be. Ezt a munkát kívánjuk most folytatni az 1970-ben feltárt templommaradványok és a munka közben tett megfigyelések, az akkor talált régészeti leletek ismertetésével. Az 1970. évi feltárás Ez az év döntő jelentőségű volt a szekszárdi bencés apátság maradványainak feltárásában. Sor került a felszínre került épületmaradványokat még körülzáró, a Megyeháza udvarának szélén körbefutó járda és az udvart K—Ny-i irányban átszelő széles, vastag betonból készült út feltörésére, lebontására. Ezzel a munkával és a templom területén megtalált nagy téglacsatornák kibontásával lehetőség nyílt a templom egész területének feltárására, amely XI. századi építészetünk kutatása szempontjából fontos eredményt hozott. Kibontakozott egy eddig hazánkba^ sőt Európában is ismeretlen alaprajzú, sokkaréjos apátsági templom alaprajza. 2 Az ez évben előkerült részletek a feltárt templom legkorábbi maradványai közé tartoznak, s így azok az I. Béla király (1061—1063) által alapított bencés apátság templomával azonosíthatók. Az 1970. évi feltárásnál a korábbi szelvényrendszert az előkerült részleteknek megfelelően kisebb mértékben módosítottuk. Ezért most összesítő alaprajzunkon a szelvények határait nem tüntetjük fel, de azoknak megnevezését és beszámolónk szerkezetét, az ismertetés szelvények szerinti sorrendjét megtartjuk, hogy így biztosítsuk az összhangot a két korábbi dolgoza-ttal (1. kép). A. szélvény A megyeháza udvarának ÉK-i és É-i oldalán vezető (betonjárda felbontása után lemélyítettük az udvar szintjét. E munkával kiszabadult az apátsági templom É-i fala, s mód nyílt részletesebb kutatás elvégzésére is. Először a legmagasabban előkerült legújabbkori, téglából készült esővízelvezető-csatornákat bontottuk el, amelyeket sűrű, megkeményedett iszapréteg zárt el. Ezzel egyidőben eltávolítottuk a villámhárító „vasszalagjait" védő téglacsatornákat 167