G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
B. Thomas Edit: Római kori téglakarcolatrajz Arius képmásával, a pannóniai Kisdorogról
Talán nem járunk távol a valóságtól, ha feltételezzük, hogy az Arius-ábrázolásos kisdorogi téglát olyan egyiptomi, vagy észak-afrikai személy készítette, akinek ez az ábrázolási mód természetes volt, és amikor emléket kívánt állítani — ha csak sírba rejtve is — akkor a hazájában megszokott kifejezési formát választotta. A kisdorogi téglán az alak és a jelvények rajzán kívül feliratot, illetve betűket is látunk. A bal karnál a dalmatica bő ujjának alsó csücske alatt (8. kép) a P- és E-betű összekapcsolásából alkotott jel van és ez alatt egy +73 A PE-betűk összekapcsolásával képzett rövidítés, melyet Pannoniában más ókeresztény vonatkozású emléken is megtalálunk, 74 p(atma) e(merita) a kiérdemelt és elnyert győzelem szimbóluma. A legtöbbször az örökkévalóságra vonatkozó utalás összefüggései a kisdorogi téglán vonatkozhatnak a sírban fekvő személy lelkére is, de ha az egész ábrázolást összefüggéseiben nézzük, sokkal inkább triumpháló megnyilatkozásnak látszik, és Arius győzelmére utal. A PE-ligatúra alatti kereszt esetleg felfogható x-nek, és ebben az esetben talán Krisztus görög nevének kezdőbetűjét vélhetnénk benne látni. Az említett betűknél, illetve jeleknél jelentősebb számunkra a négybetűs név, ARIO, mely a téglát jelöli (7. kép). A felirat, mint említettük, az Arius nevet őrizte meg, annak datívuszos formájában. A betűket lendületesen és biztos kézzel írták, elbizonytalanodást csak az R rézsűs száránál figyelhetünk-meg. A kisdorogi tégla ARIO feliratára tekintve az a benyomásunk, hogy az író személynek eredetileg a görög írásgyakorlat betűi lehettek a kezében. Feltevésünket alátámasztja az, hogy az A-betű tulajdonképpen azonos a görög alfával, az R-betű esetében először egy határozott P-t, azaz görög rho-betűt írt és hogy az I- és O-betűk ugyanígy megállják helyüket a görög kurzív írásban is. 75-79 A Kisdorogon felszínre került Arius-ábrázolásos tégla korának, illetve készítési idejének meghatározását a rendelkezésünkre álló kevés adat felhasználásával kíséreljük megközelíteni. A lelőkörülmények egyedülálló sírra engednek következtetni, vagy pedig egészen kis számú sírból álló ritka sírcsoportra. Semmiképpen nem tartozik a sír egy nagy későrómai temető sírjai közé, mert annak nyomai még ma is megállapíthatók lennének a helyszínen. Hogy későrómai téglasírból került ki, azt a tárgyalásunkat képező téglával együtt előkerült több tégla is bizonyítja. A többi nagyméretű peremes téglatöredék a sírnak vagy alapját, vagy fedőlapját képezhette. Az, hogy az Ariust ábrázoló téglának a sír rakásában, illetve megépítésében volt-e szerkezeti szerepe, vagy csak behelyezték a sírba, ma már nem állapítható meg. Hogy a tégla mésszel és habarccsal érintkezésben volt, azt a felületén lévő nyomok jelzik. A téglán sem katonai, sem magán-téglagyár bélyegzője nem szerepel. Szériajelzésként csak a már említett, ujjal húzott íves jelölést látjuk a sírból előkerült többi téglán is. Valószínűleg egy környékbeli magán-téglagyár készítette a sír tégláit. Mindebből csak azt a következtetést vonthatjuk le a datálásra vonatkozólag, hogy a tégla egy későrómai téglasírból való. A lelőhelyről származó két későrómai pénzt adott át a terepbejáráskor Kisdorogon Bea Mihály fia. Az egyik 80 II. Constantinus SMANB-verdejelű AE 3. kisbronza 330—335. között datálható. A másik 8 ! Valens DASISC-verdejelű AE 3. kisbronza, a 364—367. évekből való. A téglán szereplő felirat betűinek datálása 350—425. közé, egy nagyon tág, de egyértelműen késői datálást ad. A korhatározó jegyeket összevetve úgy látjuk, hogy a tégla nem Arius életének idejéből való, hanem abban az időben készítették követői, amikor tanai itt Pannoniában, még elevenen éltek, sőt terjedtek. A legvalószínűbb, hogy a IV. század második felében, talán utolsó harmadában készült a tégla. Azt az eddig rendelkezésre állt adatokból szinte lehetetlen megállapítani, hogy az elnyomatás, az illegalitás éveiben, hónapjaiban, vagy az arianusok szabad kultusz gyakorlása idején készült a téglarajz. Mint a nagyon vázlatosan jelzett történeti eseményekből is kitűnik, meglehetősen sűrűn változott az arianizmus és orthodoxia harcainak idején az egyik, vagy másik csoport helyzete, illetve hivatalos elismerése. Még 381 után, császári parancsra sincs vége az arianizmusnak, legfeljebb követői kénytelenek bizonyos fokig illegalitásba vonulni. A harcok, illetve az erőviszonyok napi állásáról szinte csak az állami és egyházi politika központjaiban működő személyek voltak tájékozottak, és természetesen azok a jelentősebb püspökök, akik ezekkel kapcsolatot tartottak. Valószínűnek tartjuk, hogy a centrumoktól távolabb fekvő kisebb egyházközségek papsága és híveik 8* 115
