G. Vámos Mária – Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 4-5. (Szekszárd, 1975)
B. Thomas Edit: Római kori téglakarcolatrajz Arius képmásával, a pannóniai Kisdorogról
71. J. Beckmith, a. a. O. 130. — B. Goudenogh, a. a. O. Vol. 7. 1. 222—223. 72. Zur Entwicklung des Typs vgl. M. Cramer, Das altägyptische Lebenszeichen im christlichen (koptischen) Ägypten. (Wienbaden 1955). 16ff. 73. Der am unteren Teil des Buchstaben P sichtbare Bogen ist keine Einritzung, sondern eine Verfärbung des Ziegels. Eingeritzt ist nur die sich dem senkrechten Schaft des P anschliessende waagerenchte Hasta, die die untere waagerechte Linie des E-Buchstaben bildet. 74. A. Môcsy, a. a. O. 757. — C. M. Kaufmann, a. a. O. 454, auf einer Aufschrift aus dem Jahre 363. 75. C. M. Kaufmann, a. a. O. 449, 457—457. 76. Ebd. 455. 77. Ebd. 453f. 78. A. Degrassi, Una tabella defixionis della Mesia inferiere. Festschrift für B. Egger Band. I. (Klagenfurt, 1952). 242ff. 79. Scripturae Monumenta et Studia III. 114. 168. 80. LRBC 1357. 81. LRBC 1293. 82. Vgl. T. Nagy, a. a. O. 31. 83. Ebd. 30. 84. A. Alföldi, Studi Italiani in Ungheria 1942. 6. 9. 85. T- Nagy, a. a. O. 93f. 86. Eine organische Folge des Arianismus in Pannonién ist auch die kirchliche Kontinuität, die wir unlängst bei den pannonischen Reliquienaltaren feststellen konnten. Das Wesentliche dieser ist, dass die spätrömischen christlichen Kultstätten und ihre Einrichtungen anJässlich der hunnischen Einfälle nicht völlig zugrunde gegangen sind, da die hunnenzeitldche arianische germanische Bevölkerung in der Provinz Pannonién ihre arianischen Glaubensgenossen antreffen und deren Heiligtümer vorfinden. Die Gebäude und Altäre wurden erneuert und dienten weiter der Ausübung des Kultes. In unserer Arbeit E. B. T n omas, Frühchristliche Reliquienal are aus Pannonten wird die Publikation der bischer unveröffentlichten acht Reliquien-Altarevorbereitet. RÖMAI KORI TÉGLAKARCOLATRAJZ ARIUS KÉPMÁSÁVAL, A PANNÓNIAI KISDOROGRÓL 1962-ben a dél-pannoniai Szekszárd város múzeumát újjáépítették, és a tervezett új kiállítás római kori termének rendezésére kérték fel. Miután ez a múzeum pannóniai viszonylatban roppant értékes vallástörténeti anyaggal rendelkezik, 1 szinte kínálkozott a tematika, — a kiállítás mondanivalóját és anyagát — a kultuszok köré csoportosítani. A raktári anyag átnézésénél feltűnt egy szokásos méretű római kori falazótégla felületén egy széttárt karú orans mozdulatban ábrázolt alak, melynek vonalait még égetés előtt karcolták a nyers agyagba. A tárgy ahhoz az anyagcsoporthoz volt kapcsolható, melynek segítségével Tolna megye korai keresztény vonatkozásait kívántuk bemutatni. A tárgy gondos tisztítása után nyilvánvalóvá vált, hogy benne a pannóniai vallástörténet egy jelentős dokumentuma került felszínre. A lelőhely a téglára ragasztott címke feliratából azonosítható volt: Kisdorog, Tolna m. Völgysegi járás. A múzeumba együtt bekerült tárgyak a leltárkönyvbe a következők szerint lettek bejegyezve (1. kép) : R.54.933.1. Peremes tégla. Pereme letörött. Méretei: 36x42,4x3,5 cm. R.54.933.2. ... rajzú, 42,5x28,5x7 cm-es tégla. R.54.933.3. Peremes tégla töredéke ... rajzzal. R.54.933.4. Peremes tégla töredéke ... rajzzal. Az itt felsorolt leletegyüttesen kívül a szekszárdi múzeum leltárkönyvében Kisdorogról más bejegyzés nem szerepel, sőt a Tabula Imperii Romani se tartja számon lelőhelyként. 2 Mint utóbb kiderült, a tégla 1928-ban útépítésnél került felszínre, és ekkor szál' lították be a szekszárdi múzeumba. 108
